Most, a téli időszakban, főként a fázósoknak ez hátborzongatóan hangzik, de bizony sokan vannak, akiknek úgy kényelmes az éjszakai alvás, ha kibújtatják legalább az egyik lábukat a takaró alól. Jelentéktelen szokásnak tűnik, de valójában több áll mögötte, mint gondolnánk. A tudomány szerint ez lehet az egyik legegyszerűbb és leghatékonyabb módszer, amely segít a testünknek a pihentető alvásban.
Ha te is gondolkodtál már azon, miért esik annyira jól kitakart lábakkal aludni, íme a válasz: a testünk a lábunkon keresztül szabályozza a megfelelő hőmérsékletet alvás közben. Amikor elkezd sötétedni, a testünk felkészül a pihenésre: csökken a testhő és lassul a szívverés – ez a cirkadián ritmus természetes része.
„A hőmérséklet csökkenése körülbelül két órával az elalvás előtt kezdődik, egybeesve a melatonin alvási hormon felszabadulásával. Alvás közben a test hőmérséklete tovább csökken, kora reggel éri el a legalacsonyabb pontot, majd a reggel előrehaladtával fokozatosan emelkedik” – olvasható a Sleep Foundation leírásában.
Ennek a hűtési folyamatnak a részeként, a testünk a meleg vért a testmagból a felszínre, végtagokba irányítja. Ezzel magyarázható, hogy egyeseknek ki kell bújtatniuk a lábaikat éjjel a takaró alól, hogy alvás közben ne legyen melegük. Ugyanis amikor a végtagjaink éjjel a hűvösebb levegőn nyugszanak, természetes hőelvezetőként működnek: felszabadítják a felesleges hőt, hogy a testünk minél hamarabb alvó üzemmódba kerüljön.
Mindemellett, a végtagjaink olyan speciális vérerekkel rendelkeznek, amelyek lehetővé teszik a gyors hőelvezetést. Ezek az úgynevezett arteriovenózus anasztomózisok összeköttetést teremtenek a vénák és artériák között, megkerülik a hajszálereket, és a meleg vért közvetlenül a test felszínére juttatják – ezért történik az, hogy a talpak rendkívül hatékonyan hűtik le a testet.
Elegendő csak az egyik lábunkat kibújtatni éjszaka a takaró alól, máris egy önszabályozó belső „légkondicionálót” hozunk létre. Szóval „ha kinyújtjuk a lábujjunkat vagy a lábunkat [a takaró alól], az pihentetőbb alvást eredményezhet” – erősítette meg Natalie Dautovitch, alváskutató és professzor a New York Magazinenak.
A kutatók a tudomány szemszögéből is vizsgálták a végtagok hőmérséklete és az alvás közti összefüggést. A Journal of Physiology folyóiratban megjelent tanulmányban kimutatták, azok a személyek, akiknek a keze-lába általában meleg, jelentősen gyorsabban elalszanak, mint azok, akiknek hidegebbek a végtagjaik.
A magyarázat a disztális-proximális gradiens (DPG) értékében rejlik – ez egy mérés, amely összehasonlítja a testmag hőmérsékletét a végtagok hőmérsékletével. Minél magasabb a DPG, ez annál több hő leadását jelenti, és szoros kapcsolatban áll a minőségi alvással.
Már csak az egyik lábunk kitakarása is növelheti ezt a gradienst és segíthet az elalvásban anélkül, hogy lecseréljük a takarónkat, vagy visszatekerjük a lakásban a hőfokot – bár az alvás 18-20 Celsius fokos szobában a legoptimálisabb. Amennyiben fázósak vagyunk és hidegek a végtagjaink, a szakemberek azt ajánlják, lefekvés előtt 1-2 órával vegyünk egy meleg fürdőt, vagy melegítsük fel zoknival a lábainkat, hogy beindítsuk a testünk természetes hűtési folyamatát.
Azonban a kidugott láb sem javasolt mindenkinek. Akinek rossz a vérkeringése, olyan betegségben szenved, mint a Raynaud-kór, akkor a lábak kitakarásával csak ront a helyzeten. Ezekben az esetekben a lábak alvás előtti felmelegítése hatékonyabb lehet, mint a hűtés. Illetve, akik már eleve hűvös szobában térnek nyugovóra, számukra sem jó ötlet a további hőleadás. Éppen ezért, a szakemberek azt javasolják, a testünk érzéseit és kényelmét tartsuk szem előtt, nem pedig az előírásoknak való megfelelést.
