A világ élelmiszeriparának egyik legprofitorientáltabb iparága a gabonapehely-gyártás. Mivel rengeteg sokféle, különböző ízesítésű termékek közül lehet választani, ezért már az első laikus emberben feltevődik a kérdés: miért ez a nagy reklámozás, miért kampányolnak az egészségünk mellett a kis gabonapelyhekkel?
Maguk a pelyhek nem is kerülnek olyan sokba, de a különböző reklámfigurákkal illusztrált dobozokért már több száz forintot is elkérnek. Vannak olyan tanulmányok, amelyek ugyan nem kerültek nyilvánosságra, miszerint azokat a kísérleti patkányok, amelyek csak a dobozokat rágták meg, ellentétben azokkal a társaikkal, amelyek meg is kóstolták a gabonapelyheket, tovább éltek.
A kis gabonapelyheket úgynevezett extrudálási folyamatnak vetik alá: magas hő és nyomás alatt formálják különböző alakzatokra a pelyheket, ezzel azonban a molekuláris szerkezetük megváltozik, és neurotoxin keletkezik. Mellesleg mindenféle tápanyagot kiégetnek belőlük, és egészségtelen szintetikus vitaminokkal dúsítják fel, de még hozzájárulnak az egészségkárosításhoz a génkezelt gabonák is, amelyeket használnak az előállításhoz.
1960-ban végeztek patkányokon kísérletet a Michigan-i Egyetemen, ahol 18 állatot három kategóriába osztották: az első csoport, amelyet kukoricapehellyel és vízzel tápláltak, hamarább elpusztultak, mint azok, amelyek csak a kartondobozt rághatták meg és múltak ki végül alultápláltságban.
Az első csoportnál egy idő után már viselkedészavarokat figyeltek meg, egymást harapdálták és görcseik is voltak az állatoknak. Azok a rágcsálók, amelyek patkánytápot és vizet kaptak, gond nélkül megvoltak, egészségesen tovább éltek, szerencsétlenebbül járt társaiknál.
