Senki sem szeret beszélni a halálról, és aki babonás, az még a szó említésekor is fába koppint. Az eltávozás azonban az élet egyik természetes velejárója, és bár fájdalmas űrt hagy maga után egy szerettünk elvesztése, felkészülni rá és a pánik helyett méltó befejezést biztosítani számára a legjobb, amit tehetünk… Ebben van segítségünkre egy szakképzett hospice-ápolónő, aki a 16 éves tapasztalatát használja arra, hogy közelebb vigyen minket a halál elfogadásához.
Julie McFadden – vagy inkább Nurse Julie neve sokak számára csenghet már ismerősen, hiszen rendszeresen oszt meg tartalmakat a közösségi médiában az elmúlás folyamatáról. Továbbá egy könyvet is írt Nothing to Fear: Demystifying Death to Live More Fully (Nincs mitől félni: a halál misztikumának lebontása a teljesebb életért) címmel, hogy ledöntse a tabukat. Mivel a munkája miatt napi szinten találkozik a halállal, az ápolónő elárulta, mi az, amit látni szokott az élet utolsó 24 órájában, mielőtt a betegei az utolsó lélegzetüket veszik.
Gyakran hallja a „szeretlek”, „köszönöm” vagy „megbocsájtok” szavakat, miközben a haldoklók a szeretteiktől búcsúznak. Ugyanakkor az is elég sokszor megtörténik, hogy a betegek előre tudják, mintha ők maguk „választanák”, hogy mikor távozzanak.
„Alapvetően azt mondják, hogy ’ezen a dátumon meghalok’ vagy ’megvárom a lányom esküvőjét’. Volt olyan betegem, aki szó szerint azt mondta: ’ma este meghalok’ és meg is halt, pedig nem volt aktív haldoklásban” – nyilatkozta Julie a Dr. Karan Explores podcastben. A továbbiakban pedig 3 dolgot emelt ki, amelyet az emberek a haláluk előtti 24 órában produkálnak:
1. A halálhörgés
Ez az, amit egy nem szakmabeli mindig ijesztőnek fog tartani, főként ha először szembesül ezzel a gurgulázó, hörgő hanggal, amely a halálukhoz közeledő emberek torkából tör fel. A magyarázat a jelenségre az, hogy ebben a szakaszban a haldokló már nem tud önállóan nyelni és köhögni, ami miatt folyadék felhalmozódik a garatban és a légutakban, lélegzetvételkor pedig ezt a furcsa hangot eredményezi.
2. A légzésben észlelhető változások
Onnan is tudhatjuk, hogy valakinek már csak órái vannak hátra, ha a légzése észrevehetően lelassul vagy ritkul. Olyan, mintha hosszú szünetet tartana azelőtt, hogy ismét levegőt venne – vagy ahogyan Julie mondja: mintha „azt hinnénk, hogy meghalt”, pedig nem. Ezután egy újabb változás történik: a haldokló elkezd kétségbeesetten levegő után kapkodni.
Ez az „agonális légzés”, ami nem is „igazi légzés”, inkább csak egy „természetes reflex, amely akkor jelentkezik, amikor az agy nem kapja meg a túléléshez szükséges oxigént” – teszi hozzá a WebMD. Bár sok hozzátartozó pánikba esik, Julie nővér biztosít mindenkit arról, hogy a haldokló ilyenkor nem szenved és nem érez fájdalmat.
3. A „halálos” tekintet
A harmadik és egyben talán a legmegnyugtatóbb szakasz, az eszméletvesztés. A haldokló ilyenkor még „él”, és bár nyitva lehet a szeme, szája, „nem fog felébredni, bármit is teszel” – magyarázza Julie.
A tekintetük gyakran üveges, mintha a semmibe bámulnának. Ez azért van, mert fizikailag már nincsenek teljesen jelen, de még hallanak és érzik a jelenléted. Julie ezt „halálos tekintetnek” nevezi, és úgy írja le, mintha már „senki sem lenne otthon”.
A hospice-nővér végül kihangsúlyozta, bár ez a három szakasz igencsak gyakori a haldoklók utolsó 24 órájában, ne általánosítsunk: vannak kivételes esetek, amikor az emberek hirtelen, gyorsabban vagy lassabban halnak meg.
