Szülők és nagyszülők kedvence, amikor gyereküket felkapva, fejük fölött rázogatva dobálják, hiszen a kis csöppség folytonos kacagásba kezd. Az viszont más kérdés, hogy a gyerek élvezi-e vagy csak ijedtében kezd kacagásszerű rémületet produkálni.
A felnőttek sajnos nem csak akkor dobálják, rázogatják a kicsiket, ha boldogok, hanem olyankor is, amikor mérgesek, mondván, „úgy megrázlak, te kölyök”. A szakemberek a dobálós jelenségnek már nevet is adtak: megrázott baba szindróma.
A rázogatásból azóta vált probléma, mióta az orvosok rávilágítottak annak igencsak egészségkárosító hatására. Ugyanis a csecsemők feje nem arányos a testükhöz képest, vagyis az előbbi sokkal nagyobb, így a nyaki izmok emelésnél nem tudják rendesen megtartani a koponyát.
Dobálás következtében a fej előre-hátra csapódik, az agy a koponyán belül csúszkál, sőt neki is csapódhat a koponyának. Ennek következtében testi, de akár szellemi károsodás is felléphet. Az orvosok a rázogatás által bekövetkezett sérülés mértékét ahhoz hasonlították, mintha az ember autóbaleset következtében frontálisan ütközne.
Kezdetben semmi negatív történés nem látszik a csecsemőn, de idővel szédülés, hányinger, fejfájás, levertség, fáradtság, sőt súlyosabb esetben akár tudatzavar is felléphet.
Tehát, ha jót akarunk, ne rázogassuk se örömünkbe, se dühünkbe gyerekünket!
