Nagyanyáink idejében fele ennyi ízesítő- és tartósító szer sem létezett, nem vette körbe őket a korlátlan lehetőségek birodalma és mégis valahogy néha úgy tűnik sokkal jobban boldogultak a konyhában. Finomabbakat sütöttek, főztek, kavarták az ízeket, kotyvasztottak, és igencsak ritkán fordult elő az is, hogy meggybefőtt elromoljon. Nézzük, mi volt a titkuk!
Áztatás: a gabonaféléket nem árt, ha fogyasztás előtt áztatjuk egy keveset. Könnyebben emészthetővé válnak és csökken a bennük levő fitinsav mennyisége, mely által könnyebbé válik az ásványi anyagok felszívódása is. Nő a vitamintartalmuk is.
Őrölés, darálás: ha egy mozsár segítségével porrá zúzzuk a magokat, sokkal könnyebben meg tudjuk emészteni, és a bennük levő tápanyagok is könnyebben be tudnak jutni a szervezetbe.
Szárítás: távozik a nedvesség és kevésbé szaporodnak a baktériumok.
Sózás: kiváló tartósítószer, megakadályozza a baktériumok szaporodását, ezzel egyidőben pedig a természetes ízfokozók, glutamátok által kiváló aroma keletkezik.
Füstölés: ha füstöljük a húst, kiszárad kissé és bizonyos antioxidáns vegyületek keletkeznek a hús felszínén, így kiválóan tartósíthatunk.
Erjesztés: olyan baktériumok keletkeznek, melyek elősegítik az emésztést, emellett pedig a B-vitamin tartalom és növekszik. Fogyasszunk sok házilag savanyított tejet vagy savanyú káposztát.
A legtöbb ősi praktika azért is előnyös, mert hatékonyan megőrzi ételeink tápanyagtartalmát és csökkenti a toxintartalmukat.
