Te hogyan mutatod ki érzéseidet, amikor épp szerelmes vagy? Kimutatod egyáltalán, vagy egy feltörhetetlen lelki széfként éled meg az érzelmeid dúlását?
Minden embernek egyedi módszere van arra, hogy kifejezze párja irányába az érzéseit.
Amennyiben olyan típus vagy, aki kendőzetlenül kifejezi érzelmeit, viszonylag könnyű veled, mert partnerednek lehetősége van (és innen már csak rajta múlik) megismerni téged, megismerni a tulajdonságaidat, szeszélyeidet, és sikeresen elnyerheti bizalmadat. Ideális helyzetben ilyenkor párod részéről valamilyen szintű rajongást érzel, és úgy érzed, hogy különleges vagy a számára.
A nők, mint tudjuk, könnyebben képesek kifejezni érzéseiket és gyakran lesznek villámgyorsan szerelmesek, aminek folytán az érzéseket tálcán kínálják partnerüknek. Így persze gyakran bakot is lőnek. A csalódásukat pedig természetesen a férfiakhoz kötik, mert “Ő” volt az, aki csúnyán kijátszodta és érzelmi romhalmazzá tette őket. Ilyen formán megállapíthatjuk, hogy az érzelmek világos kifejezése igencsak veszélyes és kellemetlen lehet, de ugyan ez vonatkozik a férfiakra is.
Lássuk a másik aspektust. Olyan típus vagy, aki minden körülmények között passzívnak látszik, és csak igen ritkán fejezi ki erőteljesen ragaszkodását és kötődését a párjához. Lelki és érzelmi kérdésekben a beszélgetéseket villámgyorsan lezárja és elhessegeti. Ez mire jó? Biztonságos ugyan, mert megsérteni az ilyen típust igencsak nehéz, de tényleg elegendő ez a felületes és funkcionális kapcsolat? Nincs mélysége, csak hosszúsága és széllessége, vagyis csupán egy biztonságos sík-kapcsolat. Kétdimenziós!
Mégis hol található az egyensúly? Sehol! Nincs erre képlet, nincs bevált módszer. A saját tapasztalataink alapján döntünk újra és újra. Minden kapcsolatból újabb tapasztalatokkal jövünk ki, amiket már figyelembe veszünk az újabb partnerünk esetében.
Megpróbálom tömören összefoglalni: tévedünk, kudarcot vallunk, tévedünk és tévedünk. Szerelmi és párkapcsolati időszakunk első fele nem szól másról, csak a negatív tapasztalatok összegyűjtéséről egészen addig, amíg határozottan meg nem tudjuk mondani, hogy: “Nekem ez kell!”.
Bévé
