Manapság inkább már leveskockát teszünk az ételbe, ami szintén hasonló nevet visel. A magiffű nagyanyáink kedvenc zöldfűszere volt, ha eljött az ősz, annyit tettek el télire, hogy az bőven kitartson a következő szüretig.
A lestyánt régen panakesnek vagy panaxnak nevezték, jelentése “mindent gyógyító”, manapság van, ahol maggifű névvel illették ezt a gyógy- és fűszernövényt. Ez utóbbi elnevezését minden bizonnyal onnan kapta, hogy a közismert leveskockában is megtalálható.
Levelei nyár elejétől, ősz végéig gyűjtik, fogyasztják, és tartósítják. A gyógyhatással rendelkező, vízhajtó gyökerét viszont csak ősz végén szedik fel. Régen levei a vasárnapi húslevesből sosem maradtak ki, azonban nem szabad belőle túl sokat használni, különben keserű lesz a leves. Gyökerét használhatjuk salátákhoz, burgonyapüréhez, főzelékekhez.
Télire a leveleit leginkább szárítással tartósítják, azonban sokkal jobban megőrzi ízét, ha sóban tesszük el. Szedjük le a leveleit, és egy tálban rétegezzük sóval. Hagyjuk így állni 6-8 órán keresztül, majd a levével együtt zárjuk befőttes üvegbe.
Használjuk húsleveshez, zöldségleveshez, vagy főzelékek ízesítéséhez.
Lestyános zöldséglevest, kevés alapanyagból, rövid idő alatt készíthetünk. Vágjunk fel egy kisebb fej hagymát, majd két teáskanál apróra vágott lestyánnal pirítsuk meg egy kevés olívaolajon. Szórjunk bele egy kanál lisztet, és öntsük fel zöldség-alaplével. Sózzuk, borsozzuk, és forraljuk fel, majd keverjünk bele 1 dl tejszínt. Tálaláskor tegyünk bele pirított zsemlekockát.
