Senki nem tanítja meg a fiatal szerelmeseknek ezeket a dolgokat. Hosszú évek házasélete után értjük csak meg a jelentésüket.
1. A házasság utáni első év nagyon ijesztő lehet
Senki nem figyelmeztet azokra a sötét gondolatokra, amik ebben az évben megkörnyékeznek: „Mi van akkor, ha hibát követtünk el?”, vagy: „Mi történik, ha nem működnek a dolgok?”
Az „örökké” szónak nagy hatalma van. Eleinte megijeszthet. Csak később érted meg, hogy ez a félelem teljesen természetes, akkor, amikor azt is megérted, hogy a „holtomiglan-holtodiglan” a legszebb dolog az életedben.
2. Minden ember hibázik
Fokozatosan válunk egyre érettebbé, és értjük meg, hogy a tévedések teljesen normálisak. Ekkor már úgy tekintünk rájuk, mint hasznos tapasztalatokra, tanulunk belőlük. A tévedés kifejezetten jó dolog tud lenni, de ezt csak bizonyos idő elteltével értjük meg.
Aztán hibázik a társunk is. Ilyenkor nincs az a bölcsesség a világon, ami a segítségünkre siethetne. Ilyenkor tökéletesen megfeledkezünk róla, hogy tévedni emberi dolog, hogy hibák nélkül nem létezhetne semmi sem.
Mások hibáit sokkal nehezebb elfogadni, mint a sajátunkat.
3. Az emberek változnak
Képtelenség megváltoztatni egy felnőtt embert, de az emberek önmaguktól mindig változhatnak. És néha rádöbbenhetsz, hogy már nem azzal az emberrel élsz együtt, akivel valaha gyűrűt húztatok egymás ujjára.
Az embernek változik a teste, a szokásai, a munkája, az élethez való hozzáállása, a hite. Ez egy rendkívül érdekes folyamat, és ha elég szerencsések vagytok hozzá, hogy együtt változzatok, soha nem fogtok unatkozni egymás mellett.
De az is megtörténhet, hogy úgy érzed, már nem amellett az ember mellett élsz, akibe évekkel azelőtt beleszerettél.
4. Mindig a gyerek lesz az első
Tulajdonképpen az első helyen nekünk magunknak kellene állnunk, csak azután következnének a többiek. Aztán amikor családot alapítunk a párunk és a közös boldogságunk is erre az előkelő helyre kerül, csak azután következnek a többiek.
Amikor pedig megszületnek a gyerekek, ők lesznek a legfontosabbak. Talán valóban így a helyes. Lehet, hogy így rendelte el a természet. De akkor is a legnehezebb elfogadnunk ezt a két tényt:
- a párunk már nem a legfontosabb személy az életünkben;
- már nem mi vagyunk a legelső helyen a párunk életében;
Nem, az érzéseitek nem fognak megváltozni, sőt, csak még erősebbé válnak. Csakhogy most már mindkettőtöknek ott van a gyerek, és ez mindennél fontosabb.
5. Senki sem fogja értékelni az áldozatot
Ha a családban valaki az áldozat szerepébe kerül – akkor már nem családról beszélünk, hanem kínzókamráról.
Ha fél órával korábban kelsz fel, hogy elkészítsd a reggelit a családodnak hétvégén, azért mert szeretsz főzni, és örömet akarsz szerezni a szeretteidnek – azt gondoskodásnak nevezzük.
Ha azonban ezt csak azért teszed meg, mert ezt elvárják tőled, és ezt követeli meg a családi hagyomány – az már áldozat.
6. Nem igaz, hogy mindenki egyformán boldog
Egy család az évek során a boldogság különböző formáit tapasztalhatja meg. Két külön családot nem lehet összehasonlítani egymással. Amikor nehézségekkel szembesülsz, a szüleid, barátaid bölcs tanácsai mit sem érnek. Ezért olyan fontos, hogy megtaláld a saját boldogságodat, még akkor is, ha az nem felel meg mások elképzelésének.
7. A 10 év túl kevés
Nem tudom, ki találta ki, hogy 10 évvel az esküvő után kezdetét veszi egy krízis, hogy ezután a kapcsolat megváltozik, a szerelem már nem lesz ugyanolyan, a szenvedély eltűnik, és így tovább.
Csak 10 év után veszi igazán kezdetét minden, hiszen a legerősebb szerelem mindig a jelen pillanatban van. Én azt hiszem, hogy a helyzet ugyanaz 15, 20, és még sokkal több év után is.
