Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!

Sokszor megtörténik, hogy bizonyos emberek egy társaságban ismerősnek tűnnek, azonban nem tudjuk eldönteni, hogy számukra mi azok vagyunk-e. Esetleg beszélgetünk egy illetővel, de nem tudjuk eldönteni, hogy most igazat mond-e, vagy sem. Minden esetre, a testbeszéd a non-verbális kommunikáció egy olyan fajtája, amelyet nehezen lehet becsapni, és segítségünkre lehet.

Az irányított testbeszéd elsajátítása koránt sem egyszerű vagy könnyű dolog. Gyakorlott emberek számára is nehéz azt kommunikálni, amit szeretnének. Lássunk néhány ilyen motívumot, amelyek gyakran nincsenek párhuzamban a beszéddel:

1. Asszimetrikus gesztusok: abban az esetben, ha veled beszélget valaki, és az ujjaival egy másik irányba mutat, az azt jelenti, hogy emlékszik rád. Ez a gesztus akkor jelentkezik leggyakrabban, amikor a gondolatunk és az, amit mondunk, nincs összhangban. Észre sem vesszük, de a gesztusaink homlokegyenest elárulnak. Tehát ha a feltett kérdésre, hogy “Ismersz valahonnan?” azt a választ kaptuk, hogy “Nem hiszem”, még ne csüggedjünk el!

2. Túl gyors válaszok: amennyiben a kérdéseinkre fura mód gyors válaszokat kapunk, az annak a jele, hogy az illető már gondolatban készült a találkozásra, tehát ismer és emlékszik. Függetlenül attól, hogy épp hogyan viselkedik, vagy mit mondott.

3. Túl lassú válaszok: ha kérdéseinkre lassan és elnyújtottan válaszol, szintén arra ad okot következtetni, hogy már ismerősek vagyunk. Szeretne feltartani és pár hasznos információt megtudni.

4. A jobb sarokba bámul (neki a jobb…): a legtöbb ember amikor improvizálni akar, vagy valamit elképzelni, akkor a jobb felső sarok irányába bámul. Ez összeköthető bizonyos, az agyban elhelyezkedő szektorokkal, zónákkal, amibe most nem megyünk bele. Például ha valaki a bal felső sarkat bámulja, akkor emlékezni próbál. Tehát: ha az illető a jobb sarokba bámul, jegyezzük meg, hogy vagy improvizálni vagy hazudni szándékozik.

5. Hosszú és összeférhetetlen történet: mesélnek neked. Gyanússá válik, hogy itt-ott a történet nem az igazi. Túl sok az információ, a helyszín, az emberek. Amikor gyanúnkat már épp eleget forraltuk, kérjük meg az illetőt, hogy a történetet most folytassa a végétől, hogy az unalmas részeket hagyjuk ki. Ha hezitál, és azzal védekezik, hogy “unod?”, vagy “ne szólj bele”, vagy egyáltalán csak képtelen pikk-pakk odaugrani, ahol izgalmassá válik az egész, megcsíptük.

6. Gyakran matatja a fülét, vagy eltakarja a száját: hazugság esetén ez az önkéntelen reflex mutatkozik meg azoknál, akik hazudnak. Kezükkel bedugják a fülüket, vagy eltakarják részben a szájukat. Az inger nem tudatos, és nem ennyire vegytiszta, hogy “takar” és “befog”, hanem csak részleges.

7. A túl pontos történet azt jelenti, hogy előzőleg már ki volt találva: amikor egy férfi egy tökéletes, részletes történettel számol be az éjszakáról, és nem téved, vagy nem javítgatja magát, az nagy valószínűséggel egy előre elkészített és többször átgondolt történet. Nyílván gyanúra adhat okot.

8. Kitartóan díjazza az ötleteidet: amikor valaki hazudik, vagy bűnösnek érzi magát, öntudatlanul is egy szégyenérzet kapja el. Ilyenkor apró hibákat ejtve elárulja magát: ő maga röviden és érdektelenül mesél, ugyanakkor minden felmerülő programot és tervet rögtön díjazni fog, vagy szokatlanul sokat kér bocsánatot. Ez a vezeklés, szégyenérzet és időhúzás jele. Szeretné jóvá tenni, amit tett, és ezért igencsak pedálozik.

9. A részletek: a számunkra előadott történetben kérdezzünk rá pár teljesen érdektelen részletre. Megláthatjuk, hogy amennyiben nekünk van igazunk, az illető igencsak elkezd zavart lenni, ugyanis bármennyit is foglalkozott előzőleg a történettel, mindenre ő sem gondolhat. Inkább ehez folyamodjunk, mint rögtön nekitámadjunk!

10. A hangszín erőssége, vagy a beszéd felgyorsulása: ha az illető szokatlanul gyorsan jár-kel a lakásban, gyorsan beszél és hangszínét folyamatosan változtatja, az a zavartság alapvető és félreérthetetlen jele. Amint a kérdésünkre, hogy “Mi a gond?” azt válaszolja “Nyugalom, semmi, de tényleg”, legyünk csak biztosak magunkban, mert hazudik.

Ezek a motívumok természetesen nem univerzálisak. Nem lehet egyikre sem azt mondani, hogy 100%-os, esetleg csak megközelítőleg. Sok tényező változik emberenként (úgy mint alapvető nyugodtság, temperamentum, beszédsebesség), és ezekkel tisztában kell lennünk. Ugyanakkor felejtsük el, hogy amint valamelyik, bármelyik motívumot is felfedezni véltük egy illetővel szemben, nyugodt szívvel korholhatjuk, hogy hazudik. Nem! Alaposan és lépésről lépésre kell ezt kiszimatolni, ugyanis a “hazug” jelző egy nagyon súlyos vád, és egy életre szóló barátságot is képes tönkretenni!

Bévé


Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!