Az Hormuzi-szoros körül kialakult feszültség új megvilágításba került egy magas rangú katonai vélemény nyomán: a kulcsfontosságú hajózási útvonal nem csupán geopolitikai tényező, hanem Irán egyik legerősebb stratégiai eszköze lehet.
Wesley Clark, a NATO szövetséges erőinek egykori főparancsnoka a CNN-nek adott interjújában hangsúlyozta: az Egyesült Államok számára rendkívül nehéz feladat lenne erővel biztosítani a szoros szabad hajózását. Szerinte az útvonal jelentősége messze túlmutat a hagyományos katonai erőn.
„Nem tudom, hogy valóban van-e katonai lehetőségünk erre” – nyilatkozta Pamela Brown műsorában.
A tábornok részletesen beszélt azokról a komplex akadályokról, amelyekkel egy esetleges katonai művelet során szembe kellene nézni. Mint fogalmazott, a térség erősen védett: „Vannak aknák, gyorscsónakok, rakéták, cirkálórakéták, ballisztikus rakéták, valamint a lehetséges tüzérségi tűz, amelyet bevethetnek. Ez egy nagyon korlátozott terület. Évek óta megerősítették. És az irániak biztosan tanultak ebből.”
Clark arra is felhívta a figyelmet, hogy Irán technológiai képességei az elmúlt években jelentősen fejlődtek, többek között kínai támogatással. Elmondása szerint az iráni erők „valós időben figyelik a flottánkat (az amerikai flottát – a szerk.), ahogy a szoros felé haladunk”.
A helyzet súlyosságát az is mutatja, hogy egy esetleges amerikai beavatkozás nem gyors és kontrollált akció lenne. A tábornok szerint „igazi heves harc” alakulna ki, amennyiben az amerikai erők megpróbálnának behatolni a térségbe.
„Nem a 80-as évek végén vagyunk. Ez nem az olajtankerek háborúja. Ez valami teljesen másról szól” – tette hozzá Clark, utalva arra, hogy a jelenlegi katonai és technológiai környezet teljesen új kihívásokat jelent.
Az interjú egyik legmarkánsabb állítása az volt, amikor a szoros jelentőségét az atomfegyverekkel vetette össze. Clark szerint Irán pontosan tisztában van ezzel az erőforrással: „Hasznosabb, mint egy atomfegyver. És felhasználják is” – mondta. „És nem hiszem, hogy erre van válaszunk.”
A tábornok végül rámutatott az amerikai stratégiai korlátokra is, hangsúlyozva a politikai és katonai kockázatokat: „Tudom, hogy nem akarunk szárazföldi csapatokat bevetni. Tudom, hogy nem akarunk veszteségeket szenvedni. Nem akarjuk, hogy hajóink olyan közel kerüljenek, hogy eltalálják őket a rakétáik… így ez egy nagyon nehéz katonai probléma. Sajnálatos, mert ez az ő álláspontjuk a tárgyalások során.”
