Nagy Ervin a ZaccPerKávé című műsorban bírálta Vidnyánszky Attilát, a „kulturális szektor teljhatalmú despota uralkodójának” nevezve őt, akit végig a bosszúvágy vezetett.
Nagy Ervin először is hangsúlyozta, hogy teljes mértékben átérzi az új szerepkörével járó felelősséget, és kultúráért felelős államtitkárként célja a magyar kultúra politikamentes, szakmai alapú átalakítása.
A színész szerint a Fidesz-kormány egyik legnagyobb bűne, hogy politikai vagy ideológiai kérdést csinált a színészképzésből, és a Színház- és Filmművészeti Egyetemre (SZFE) mesterségesen konstruált irányelvet akart ráerőltetni. Azt is hangsúlyozta, hogy le kell ülni tárgyalni az egyetemmel és a Hallgatói Önkormányzattal (HÖK), mert nem hagyhatják cserben az egyetemistákat.
„Nem a lojalitás mentén kell gondolkodni, hanem a szakmai nívó mentén” – hangsúlyozta.
Ugyanakkor keményen bírálta Vidnyánszky Attilát, aki a Nemzeti Színház igazgatójaként nem úgy végezte a munkáját, ahogy azt a szerepköre megkívánta.
„Ő lett szerintem az a teljhatalmú és despota uralkodója a kulturális szektornak, ami egyébként a miniszterelnökünk nagyban” – fogalmazott, hozzátéve, mindenhová elért a keze, és mindenben csak ő dönthetett. „Egy olyan fekete kéz a magyar kultúrában, ami mindenhova odaér.”
„Sértődötten a toronyszobában, beleőszülve, belemérgedve, belebetegedve ott eszi a fekete kenyeret, és mérgelődik magában. Olyan, mint egy rémálom, amiből ő nem jött ki. Jó, csak közben pusztított mérgében ezzel a fekete energiával, elküldött külföldre komplett generációkat, a függetleneket levadászta, az SZFE-t tulajdonképpen elfoglalta, ideológiai központtá próbálta átalakítani, nulla sikerrel. És ezek szerintem elévülhetetlen dolgok, ha meg kell fogalmaznom, hogy miért, akkor számomra azért, mert az uszítás és a kettéosztás pápája lett ő a magyar színházi életben. Nem pedig az, ami a Nemzeti Színház alapértékeihez hozzá kell, hogy tartozzon: hogy összeforrassza és a teljes kulturális színházi vertikumot, felmutatva egy állandó kortárs, modernül gondolkodó, tradíciókkal rendelkező és erre figyelő, de alapvetően egy békítő, egy integratív színházi hellyé tegye. Ő száz százalékig az ellenkezőjét csinálta, és ennek lett ő a felkent embere” – mondta Nagy Ervin, hozzátéve: „Szerintem egy királydráma, ami vele történt bizonyos szempontból.”
Nagy Ervin már korábban is kritizálta Vidnyánszky Attilát, mondván, rengeteg bűnt követett el a magyar színházi élet ellen.
