89 éves korában elhunyt John D. „Jay” Rockefeller IV, az Egyesült Államok egyik leggazdagabb és legismertebb családjának leszármazottja, aki három évtizeden át képviselte Nyugat-Virginiát az amerikai szenátusban. A demokrata politikus egész pályafutása során az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés bővítéséért, a szegényebb családok támogatásáért és a bányászok jogaiért dolgozott. Nevéhez fűződik az amerikai gyermekek egészségbiztosítását segítő egyik legfontosabb szövetségi program létrehozása is.
Jay Rockefeller halálhírét 2026. november 6-án közölte a The Washington Post, amelynek beszámolója szerint a volt szenátor washingtoni otthonában hunyt el. Családja nem hozta nyilvánosságra a halál okát. Az amerikai sajtóban megjelent gyászhírek szerint felesége, négy gyermeke és kilenc unokája gyászolja.
A néhai politikus az amerikai történelem egyik legismertebb családjába született. Dédapja, John D. Rockefeller, a Standard Oil olajvállalat alapítója a világ leggazdagabb emberei közé tartozott, a család több tagja pedig később jelentős politikai tisztségeket töltött be.
Jay Rockefeller mégis más utat választott, mint amelyet származása alapján sokan vártak volna tőle. A vagyonos New York-i környezetből Nyugat-Virginia szegény vidéki közösségeibe került, ahol a társadalmi különbségekkel és a nélkülözéssel való személyes találkozása meghatározta későbbi politikai pályafutását.
A Rockefeller-vagyon örököséből a szegényebb amerikaiak képviselője lett
John D. Rockefeller IV 1937. június 18-án született New Yorkban. A Harvard Egyetemen tanult, majd az 1960-as években részt vett egy szegénység elleni önkéntes programban Nyugat-Virginiában.
1964-ben érkezett az államba, ahol vidéki közösségekben dolgozott, és közvetlenül megismerte a szénbányászatra épülő térségek gazdasági nehézségeit. A tapasztalat meghatározó fordulatot jelentett életében: végül Nyugat-Virginiában telepedett le, és ott kezdte felépíteni politikai karrierjét.
A Demokrata Párt tagjaként előbb az állami törvényhozásban dolgozott, majd Nyugat-Virginia államtitkára lett. 1976-ban kormányzóvá választották, négy évvel később pedig újabb mandátumot szerzett.
1984-ben megnyerte az amerikai szenátusi választást, és a következő harminc évben öt egymást követő, hatéves cikluson keresztül képviselte az államot Washingtonban. Szenátori munkájának középpontjában az egészségügyi ellátás, a szegénység elleni küzdelem, a bányászok egészségvédelme és a háborús veteránok támogatása állt.
A Rockefeller család politikai hagyománya ekkorra már évtizedekre nyúlt vissza. Nagybátyja, Nelson Rockefeller New York állam kormányzója, később pedig az Egyesült Államok alelnöke volt. Jay Rockefeller a család több korábbi politikusával ellentétben a Demokrata Pártban találta meg a helyét.
Az egészségbiztosítást minden amerikai számára elérhetővé akarta tenni
Rockefeller egyik legjelentősebb politikai eredménye az 1997-ben létrehozott Children’s Health Insurance Program, röviden CHIP kidolgozásában játszott szerepe volt.
A szövetségi program azoknak a családoknak segített gyermekeik egészségbiztosításában, amelyek jövedelme túl magas volt a legszegényebbeknek szóló Medicaid igénybevételéhez, de nem feltétlenül engedhették meg maguknak a magánbiztosítást.
A kezdeményezés révén amerikai gyermekek milliói jutottak egészségügyi ellátáshoz. A program az amerikai szociális és egészségpolitika egyik fontos eredményévé vált.
A demokrata szenátor ennél átfogóbb változtatásokat is szeretett volna. Az 1990-es években támogatta Bill Clinton elnök egészségbiztosítási reformtervét, amely végül nem kapott elegendő politikai támogatást.
Később Barack Obama 2010-ben elfogadott egészségügyi reformját, az Affordable Care Actet, közismert nevén az Obamacare-t is támogatta. A törvény jelentősen bővítette az egészségbiztosításhoz való hozzáférést, bár nem hozott létre minden amerikai számára automatikusan járó, egységes állami biztosítást.
Rockefeller az Obamacare vitája során ennél is tovább ment volna. Egy olyan, szövetségi kormány által működtetett egészségbiztosítási lehetőség bevezetését szorgalmazta, amely a magánbiztosítások alternatívájaként bárki számára elérhető lett volna.
Az úgynevezett public option végül nem került be a 2010-es törvénybe, a szenátor pedig később is az egészségügyi reform további bővítését támogatta.
Politikájában különös figyelmet kaptak a bányászcsaládok, az idősek és a krónikus betegséggel élők. A Medicare és Medicaid programok megőrzése mellett a bányászok foglalkozási megbetegedései miatt járó ellátások javításáért is dolgozott.
Megbánta, hogy támogatta az iraki háborút
Az egészségügy mellett Jay Rockefeller az Egyesült Államok kül- és biztonságpolitikájának vitáiban is meghatározó szereplővé vált.
2002-ben megszavazta azt a kongresszusi felhatalmazást, amely lehetővé tette George W. Bush elnök számára az Irak elleni katonai fellépést. Az amerikai vezetésű invázió 2003 márciusában kezdődött, azzal az indoklással, hogy Szaddám Huszein iraki diktátor tömegpusztító fegyvereket birtokol.
A háborút megelőző amerikai hírszerzési állítások jelentős része később megalapozatlannak bizonyult, és a feltételezett iraki tömegpusztítófegyver-készleteket sem találták meg.
Rockefeller idővel az iraki háború egyik éles bírálójává vált. Már 2004-ben elismerte, hogy a korábbi döntését másként hozta volna meg, ha akkor ismeri mindazokat az információkat, amelyek később napvilágra kerültek.
Az amerikai szenátus hírszerzési bizottságának vezetőjeként 2008-ban olyan kétpárti vizsgálatot irányított, amely arra jutott, hogy a Bush-kormányzat több vezetője túlzó vagy a hírszerzési információkkal nem megfelelően alátámasztott kijelentéseket tett az iraki fenyegetésről.
A jelentés politikai vitát váltott ki, és tovább erősítette a háború megindításának indokaival kapcsolatos bírálatokat.
Közel ötven év közszolgálat után vonult vissza
Jay Rockefeller 2013 januárjában jelentette be, hogy nem indul újabb szenátusi ciklusért. Akkor 75 éves volt, és közel fél évszázadot töltött Nyugat-Virginia közéletében.
Döntését részben azzal indokolta, hogy több időt szeretne tölteni feleségével, gyermekeivel és unokáival, miközben továbbra is fontosnak tartja azokat a társadalmi ügyeket, amelyekért politikusként dolgozott.
„Azok védelme, akiknek a legnagyobb szükségük van segítségre, életem célja volt, és soha nem fogom feladni a harcot azért, hogy pozitív változást hozzak azoknak az embereknek az életébe, akik annyira sokat jelentenek számomra” – fogalmazott 2013-as visszavonulási bejelentésekor.
Rockefeller végül 2015 januárjában távozott a szenátusból, harminc évnyi washingtoni szolgálat után. Politikai pályafutása során a szenátus kereskedelmi, tudományos és közlekedési bizottságának, valamint a hírszerzési és veteránügyi bizottságának vezetőjeként is dolgozott.
