A tavasz kezdetének többféle dátumot is szokás tekinteni. Csillagászati szempontból a tavaszi nap-éj egyenlőség jelzi az évszak kezdetét, tehát az északi féltekén körülbelül március 21-én köszönt be. Meteorológiai és naptári szempontból azonban március 1-jétől számítjuk a tavasz kezdetét.
Meteorológiai értelemben a tavasz a lombhullató növények rügyezésétől és a vándormadarak visszaköltözésétől a hőmérséklet állandó, tartós felmelegedéséig tart, és három hónapot foglal magában – a márciust, áprilist és májust.
Ebben az értelemben tehát a március a tavasz első hónapja.
Nevét Marsról, a háború római istenéről kapta, és az ókori rómaiak úgy tartották, ez a legkedvezőbb időszak a háborúk indítására. A népi kalendárium böjt máshavának (vagy másképpen Böjtmás havának) nevezi, de ismert még a Kikelet hava, illetve a Tavaszelő elnevezés is.
Bár meteorológiai és naptári értelemben egyaránt március 1-től számítjuk a tavasz, a felmelegedés fokozatosan megy végbe, és számos népi megfigyelés vonatkozik erre.
Március 12-ére, Gergely napra például azt mondják, „Gergely megrázza a szakállást”, ami azt jelenti, hogy ilyenkor még gyakran előfordul havazás. De ennek az ellenkezője is történhet, ilyenkor azt mondják „Gergely megolvasztja Mátyás jegét.”
A másik, talán legismertebb népi megfigyelés a Sándor, József és Benedek névnapok köré csoportosul (március 18-án, 19-én és 21-én), akik „zsákban hozzák a meleget.” A népi megfigyelés szerint március 19-e az első igazán meleg tavaszi nap, és körülbelül ekkor érkeznek meg a gólyák is.
A csillagászati tavasz a tavaszpont elérésével veszi kezdetét – ez az égbolt egyik nevezetes fiktív pontja, az égi egyenlítő és az ekliptika két metszéspontja közül az, ahol a Nap éves látszólagos mozgása során a déli félgömbről az északira lép. Ez a tavaszi nap-éj egyenlőségkor következik be, aminek időpontja évről évre változik.
A Kos csillagképet hagyományosan azért tekintik az állatöv első jegyének, mert kétezer-ötszáz éve még ide esett a tavaszpont. Napjainkban a Nap ilyenkor a Halak jegyében van.
