74 éves korában elhunyt Chris Rea brit rock- és bluesénekes, dalszerző – erősítette meg a család szóvivője a The Guardian beszámolója szerint. A zenész több évtizedes pályafutása során olyan dalokkal írta be magát a könnyűzene történetébe, amelyek máig meghatározó részei a rádiós és koncertrepertoárnak.
Chris Rea neve világszerte összeforrt a melankolikus hangulatú, mégis közvetlen blues-rock stílussal. Olyan ikonikus szerzemények fűződnek hozzá, mint a „The Road to Hell”, a „Josephine”, az „On the Beach”, valamint a mára megkerülhetetlen karácsonyi klasszikussá vált „Driving Home for Christmas”. Életműve során 25 stúdióalbumot jelentetett meg, amelyekből világszerte több mint 30 millió példány talált gazdára.
1951-ben született az angliai Middlesbrough városában. Olasz édesapjától és ír édesanyjától származott, hat testvérrel nőtt fel. Később így emlékezett vissza indulására:
„Ír-olasz származásúként egy middlesbrough-i kávézóban – kívülállóként kezdtem.”
Fiatal éveiben nem egyenes út vezetett a zenéhez. Dolgozott apja fagylaltgyárában, más munkákat is vállalt, sőt egy időben az újságírói pálya gondolata is foglalkoztatta. Végül 22 évesen csatlakozott a Magdalene zenekarhoz, amelynek korábban David Coverdale – a későbbi Deep Purple-frontember – is tagja volt. Később a Beautiful Losers formációban zenélt, majd szólókarrierbe kezdett, miután lemezszerződést kapott.
Első kislemeze, a „So Much Love” 1974-ben jelent meg, ám az áttörés éveket váratott magára. Az Egyesült Államokban aratott először komoly sikert: az 1978-as „Fool (If You Think It’s Over)” a Billboard-lista 12. helyéig jutott, és Grammy-jelölést hozott számára a legjobb új előadó kategóriában.
A következő időszak azonban küzdelmes volt. Rea később az iparág működését nemes egyszerűséggel „egy nagy halom forró szeméthez” hasonlította.
„Nem tudtam mit tenni, nem tudtam, mit tegyek” – fogalmazott őszintén.
A fordulatot az 1985-ben megjelent Water Sign album hozta meg, amely Európa-szerte komoly sikert aratott.
Az 1980-as évek végére érkezett el pályafutása csúcspontjához. Az 1987-es Dancing With Strangers albumtól kezdve hat lemeze került be a brit Top 10-be, közülük kettő a lista élére is feljutott. Bár zenéje gyakran kívül esett a kor popzenei főáramán, az Egyesült Királyságban végül széles körű elismerést vívott ki.
A 2000-es évek elején tudatos stílusváltás következett. A 2002-es Dancing Down the Stony Road már a Delta blues gyökereihez tért vissza, eltávolodva a korábbi poposabb hangzástól. A slágerlistás jelenlét visszafogottabb lett, de művészi szempontból ez az időszak is fontos állomásnak számított.
Dalainak visszatérő motívuma volt az út és az autózás, ami nem véletlen: Chris Rea szenvedélyes motorsport-rajongó volt. Ferrari és Lotus modellekkel versenyzett, részt vett az 1993-as Brit Touring Car Championship futamain, és az 1995-ös Formula–1-es szezonban a Jordan csapatánál dolgozott.
„Nem akartam VIP-feladatokat ellátni, ezért Eddie Irvine hátsó jobb kerekét gondozgattam” – mesélte.
Politikai nézeteit sem rejtette véka alá: a Munkáspártot támogatta, és 2017-ben egy kiadatlan dalt írt Jeremy Corbynról „What’s So Wrong With a Man Who Tells the Truth?” címmel.
Egész életét komoly egészségügyi kihívások kísérték. Hasnyálmirigyrák miatt 2001-ben eltávolították a hasnyálmirigyét, valamint a gyomra és vékonybele egy részét, ami cukorbetegséget okozott.
2016-ban agyvérzést kapott, amelyről később így beszélt: „Nagyon ijesztő pillanatnak” élte meg, és egy ideig attól tartott, hogy elveszítette a hangmagasság-érzékelését.
„Sokáig tartott, mire a körülöttem lévők meggyőztek arról, hogy nincs semmi baj az éneklésemmel.”
2017-ben egy oxfordi koncert során összeesett a színpadon, kórházba szállították, majd felépült. Halálával a rock- és blueszene egyik csendes, mégis meghatározó alakját veszítette el a világ.
