Ha szereted a virágokat, különösen a kertben, minden bizonnyal a liliom is a kedvenceid között szerepel. A csodaszép virágjáról és kellemes illatáról híres liliom a kerted ékessége lehet, ha ismered a titkait, és tudod, mire van szüksége ahhoz, hogy gazdagon virágozzon. A legtehetségesebb kertészek trükkjeit olvashatod az alábbiakban, melyeket ha betartod, irigylésre méltó virágaid lesznek.
A liliomok a nyár közepétől az évszak végéig örvendeztetnek meg különleges virágaikkal. Sokan a színes és méretes virágaik, de annál inkább a finom, csábító illatuk miatt kedvelik őket. Ha elhaladsz egy parkban egy csapat ilyen egzotikus szépség mellett, biztosan megakad rajtuk a tekinteted. Ültess hát ezekből a gyönyörű virágokból a saját kertedbe, és a szomszédok özönleni fognak hozzád a tippekért.
Bár a megjelenésük alapján kényes, törékeny virágoknak tűnhetnek, valójában elég könnyen termeszthetők. Az első hasznos tudnivaló a liliomokkal kapcsolatban, hogy a családjukba több mint 100 évelő növényfaj tartozik, amelyek magassága 60 és 182 cm között mozog.
Jellegzetes virágaik szinte minden elképzelhető színben pompáznak, és hat keskeny, reflexes sziromlevéllel rendelkeznek. A virágok lehetnek tál-, trombita- vagy harang-alakúak, és méretük 5 és 10 cm között változik. A liliom szára egyszálú, és a keskeny, pántos levelek alulról felfelé kanyarogva helyezkednek el rajta.
A legtöbb faj bírja a hazai éghajlati viszonyokat, egyes liliomfajták azonban érzékenyebbek a rendkívül meleg és/vagy hideg hőmérsékletre. A valódi liliom a pikkelysárga vagy fehér hagymából nő, és a hideg teleket a talajban is túléli. A hagymáknak nincs szükségük teljes nyugalmi állapotra a fejlődéshez, és még sok éven át megbízhatóan virágoznak.
Így neveld a liliomot, hogy sokáig gyönyörködhess a pompájában
A legtehetségesebb kertészek egyik titka, hogy úgy ültetik és ápolják a virágiakat, hogy azok természetes módon új palántákat hozzanak létre a föld alatt, ami azt jelenti, hogy több lesz belőlük, akár tetszik, akár nem (de biztosan tetszeni fog, ha te sem tudsz betelni velük).
Továbbá, a liliomok a levélnyélen is képesek új hagymákat nevelni, amelyekből kifejlett növényeket nyerhetünk, illetve a hagymákról lefejtett pikkelyekkel is szaporítani tudjuk őket, amelyeket elszúrunk a földben, de természetesen a magokról is, amelyeket a beérést követően begyűjthetünk, majd elvethetünk.

A legkönnyebb és legegyszerűbb szaporítási mód mégiscsak az, ha engedjük, hogy a liliomjaink magukat neveljék, így minden bizonnyal új hagymákat fognak termelni, amelyekből gyorsabban kapunk új növényeket, mintha például magról vetnénk el őket. Egyetlen liliom hagymájából valószínűleg 2-3 új virágot nyerünk, már a következő szezonokban.
Egy másik fontos tudnivaló a liliomokkal kapcsolatban, hogy jó vízelvezetésre van szükségük. Nevelhetők a szabadban vagy virágcserépben – mindkét esetben fontos, hogy öntözés után ne tocsogjanak a vízben, és hogy a plusz nedvesség szabadon el tudjon folyni alóluk.
Ami a tápanyagokkal való támogatását illeti, a szakértők szerint a jó minőségű talajban nevelt liliomnak elvileg nincs szüksége kiegészítő tápoldatozásra, de előnyös lehet egy magas káliumtartalmú műtrágya korai alkalmazása.
Válasszunk nitrogén-foszfor-kálium (NPK) alapú tápszert 5-10-5 arányban, hogy erős gyökérzetet és virágzást ösztönözzünk anélkül, hogy agresszív levél- és szárnövekedést stimulálnánk. A folyamatot szükség esetén havonta egyszer meg kell ismételni a virágzás befejezéséig, a gyártó alkalmazási utasításait követve.
Ha a szerves trágyázást részesítenénk előnyben, kora tavasszal hal- vagy csontliszt granulátumot juttathatunk a talajba 2,5 kg/100 négyzetméter arányban. Ezt követően, hathetente turbózzuk még fel a talajt egy szerves folyékony alga- vagy lucernatrágyával.
Mivel a liliomok szeretik, ha a gyökereik a hűvös föld alatt, míg a száraik a napsütötte föld felett vannak, fontos, hogy a gyökérzetüket egy 2-3 cm réteg szerves anyaggal – mulccsal fedjük le.
Erre a célra tökéletes a faforgács, a fenyőtű, a szalma, széna vagy akár halmozott levelek keveréke, mely segít megakadályozni, hogy a hagymák nyáron túlmelegedjenek, télen pedig megfagyjanak.