A kánikulában nem csak nekünk, hanem házi kedvenceinknek is nagyon fontos, hogy elegendő vízhez jussanak, és tudjunk árnyékos helyre behúzódni.
Egy texasi állatorvos, Dr. Whitney Miller nemrég megosztotta, hogy tapasztalatai szerint melyik a kánikulára legérzékenyebb kutyafajta.
“A kutyák verejtékmirigyei főként a mancspárnáikban vannak, ezért az elsődleges módja annak, hogy lehűtsék magukat a zihálás… A brachycephalicus családba tartozó fajták, még az enyhe melegben sem tudják hatékonyan lehűteni magukat” – magyarázta a szakember.
A brachy jelentése megrövidített, a cephal pedig a fej formájára utal, vagyis a brachycepháliás kutyák koponyacsontjainak hossza rövidebb a többi kutyáéhoz képest. Az arc- és orrcsont rövidsége nemcsak anatómiai felépítésüket befolyásolja, hanem a hozzájuk kapcsolódó lágyszöveti struktúrákat is; ezen eltérések némelyike pedig komoly fizikai problémákat okozhat az érintett kutyáknak, akár egy életen át.
Brachycephal kutyafajták: bulldogok (angol és francia), boxer, Boston terrier, pekingi palotakutya, mopsz, Cavalier King Charles Spániel, Lhasa Apso, Shar Pei, Shih Tzu (si-cu) és a bullmasztiffok.
Ezek a kutyafajták a legérzékenyebbek a kánikulára, mivel nem tudják megfelelően lehűteni a testhőmérsékletüket. A rövid orrú kutyákon kívül a csau-csauk, a golden retrieverek és a huskyk is rosszul viselik a kánikulát. Ez utóbbiak a hosszú és erős szálú bundájuk miatt küzdenek a hőséggel.
A fiatal kölyökkutyák és a nagyon idősek vannak leginkább kitéve a hőguta kockázatának. Az állatorvos szerint fokozott figyelmet kell fordítani a túlsúlyos vagy valamilyen betegséggel küzdő kutyákra is.
“Gondoskodjunk tiszta, hűvös ivóvízről és árnyékos helyről. Soha ne hagyjuk kedvencünket kint vagy forró autóba bezárva hosszú ideig” – tanácsolta a szakember.
Figyeljünk rá, hogy a kutyánk mennyire zihál, nyáladzik, a mély és szapora lélegzésre, gyengeségre, ha netán tájékozódási problémák alakulnának ki, vagy az esetleges emésztési zavarokra, hányásra.
Ha ezek a tünetek jelentkeznek, rögtön vigyük árnyékba, súlyosabb esetben keressünk fel egy állatorvost.
