Az egyik legérdekesebb könnyen kezelhető trópusi növény a maranta vagy nyílgyökér. Levelei változatos színűek és mintázatúak, éppen ezért egy nagyon mutatós szobanövény.
Könnyen gondozható szobanövény, még azok számára is, akik kevésbé ismerik a növényeket és a virágokat. Gyönyörű leveleinek köszönhetően az utóbbi időben az egyik legközkedveltebb növény lett.
A nyílgyökér vagy maranta Dél-Amerika trópusi erdeiben, Brazíliában őshonos növény. Olyan régióból származik, ahol sok természetes fény és magas páratartalom éri.
A nyílgyökér évelő, és alkalmazkodott a cserepes élethez, ha biztosítjuk számára a világos, de közvetlen napfénytől védett helyett, valamint egy kicsit párásabb légkört. Lassan fejlődik, természetes környezetében is, de főleg cserépben, így átlagosan 3-4 év is eltelhet, míg nagyobb cserépbe ültetjük.
Egyes fajták levelein sárga és narancssárga foltok vannak, míg mások piros foltokkal, barázdákkal díszelegnek.
Miért hívják imádkozó növénynek?
Az amerikaiak keresztelték el először a marantát imádkozó növénynek. Úgy tartják róla, hogy imádkozik a ház és az ottlakók jólétéért. Ez az egész onnan ered, hogy a növénynek van egy nagyon érdekes működési mechanizmusa, amely a fény szerint működik.
Nappal, amikor erős a fény a szobában, levelei kibontakoznak és teljes pompájukban szétterülnek. Estefelé, ahogy a nappali fény elhalványul, a levelek zsugorodni kezdenek, és gyengéden összezáródnak a szárak körül, ahogyan a tenyerünk összeér, amikor imádkozunk. Nem ez az egyetlen növény, amely így reagál a fényre, nyáron megfigyelhetjük, hogy a napvirág ugyanígy reagál a fényre, estére összecsukódik.
Az oxalis (madársóska) levelei is fényérzékenyek. Amíg kint süt a nap, az oxalis levelei ki vannak nyílva, viszont, ha besötétedik vagy közeledik az eső, a levelek kezdenek összecsukódni. Egy másik érdekes növény a mimóza, amelyhez gyakran hasonlítják a marantát.
A mimóza levelei különösen érzékenyek, és azonnal összezsugorodnak, ha esik vagy valaki megérinti őket. A nyílgyökér rokonai közül a Calathea és a Ctenanthe két másik dekoratív növény, amelyek levelei a fénynek megfelelően nyitva vagy csukva vannak. Ez a titokzatos és lenyűgöző mechanizmus lényegében egy túlélési mechanizmus az esőerdőben.
A “nyctinasia”-nak nevezett levélmozgás segíti a növényt érzékelni, amikor közeleg az éjszaka. Ahogy a természetes fény csökkenni kezd, a növény felemeli a leveleit, hogy a lehető legtöbb vizet visszatartsa. Napközben szélesre nyitja őket, hogy felfogja a nedvességet, tekintettel arra, hogy természetes területén szinte naponta esik, este pedig összecsukja a leveleket, hogy jobban megtartsa a vízcseppeket.
Ez az elmélet azonban nem elég helytálló, mert a trópusi erdőkben éjszaka is esik. Egyes szakértők úgy vélik, hogy a nyílgyökér azért csukja össze a leveleit, hogy megvédje magát a rovaroktól és a kis rágcsálóktól, amelyek éjszaka megennék a leveleket. Ez minden bizonnyal védekezési és túlélési mechanizmus, de abban is segít, hogy a nedvességkedvelő növény több esővizet tartson vissza.
Hogyan kell gondoskodni a nyílgyökéről?
A páratartalom nagyon fontos számára, egyáltalán nem tűri a szárazságot. Világos, és jól szellőző helyet igényel, de védjük a közvetlen napfénytől és a magas páratartalomtól. A nyílgyökér a szórt fényt részesíti előnyben, kerüljük a közvetlen erős napsugárzást, mert levelei égési sérüléseket szenvedhetnek. Helyezzük világos helyre, de védjük a közvetlen napfénytől. Ha napon tartjuk, levelei sárgulni kezdenek, majd néhány napon belül teljesen kiszáradnak.
A virág földje legyen mindig enyhén nedves, de vigyázzunk, hogy ne álljon pangó vízben, mert könnyen elrothad. A nyílgyökéret nyáron hetente kétszer kell öntözni, meleg időszakban pedig szinte naponta vízzel permetezni a leveleket. A hideg évszakban ritkábban, hetente egyszer kell öntözni.
A nyílgyökér nedvességkedvelő növény. Természetes környezetének újrateremtéséhez használhatunk párásítót, vagy rendszeresen permetezzük a leveleket desztillált vagy szűrt vízzel. A nyílgyökér az állandó, 18 – 24°C körüli hőmérsékletet kedveli, ezért tartsuk meleg helyen, fedett teraszon, zárt erkélyen vagy a nappali ablakánál, nyugati vagy északi fekvéssel. Kerülni kell a hideg, huzatos helyeket, télen meg kell védeni a hidegtől!
A nyílgyökér gondozása meglehetősen egyszerű, ha biztosítjuk számára a megfelelő fényt és mérsékelt páratartalmat. Szereti a jó vízelvezetésű, agyagos, savanyú talajt, csak így tud a beltéri körülmények között boldogulni.
Általában virágföld, tőzeg és agyagos talaj keveréke a legjobb számára. Kora tavasztól őszig kéthetente, télen pedig havonta egyszer tápozhatjuk. Ha túl kevés műtrágyát kap, a növény túl lassan vagy egyáltalán nem fog növekedni. A túl sok műtrágya azonban megégetheti a növény gyökereit, ezért helyesen, az utasítások szerint kell hígítani.
Gyakori problémák
Sárguló levelek: Akkor jelennek meg, ha a növényt nem öntözzük rendesen. A túlöntözés gyökérrothadáshoz vezethet, ami végül a növény halálát okozhatja. A sárga levelek korai figyelmeztető jelek lehetnek a gyökérrothadás kezdetére. A napfény hiánya a levelek megsárgulását vagy elszíneződését is eredményezi, mivel a növény feláldozza leveleit az energiatakarékosság érdekében.
Barna levelek: a barna levelek egy másik gyakori probléma, amelyet általában az elégtelen öntözés, a páratartalom vagy a napfény hiánya okoz. A nedvességhiányban szenvedő növények gyakran elkezdenek barnulni a levelek szélén.
Elszáradt levelek: Ha a növény hirtelen kezdi hullatni a leveleit, a szélsőséges hőmérséklet- vagy páratartalom-változások, a kártevők, a szárazság és a túltrágyázás lehet a felelős ezért.