Vajon miért bánunk a fogyatékos emberekkel mindig egy kicsit másképpen? Sokszor vagyunk tartózkodóak és előítéletesek azokkal az emberekkel, akik egy kicsit mások, mint az átlag.
Egy fogyatékkal élő férfi, Fabian naponta sokszor szembesült azzal, hogy elfordulnak tőle az emberek, furán nézik, kerülik és még a buszon a hely is üresen maradt mellette. Nem értette, hogy miért szeretik kevésbé, mint más embereket.
A svájci Pro Infrinis nevű szervezet azonban páratlan ötlete által tette felejthetetlenné Fabian egy napját. A férfit mackójelmezbe bújtatták, majd kedvesen sétálni kezdett az utcán. A járókelők pedig nem állták meg, hogy ne ölelgessék a nagy puha mackót. Egy ilyen kedves plüssnek ugyanis senki nem tud ellenállni.
A fogyatékkal élő férfi álruhába bújt, így megtapasztalhatta az emberek ölelését, szeretetét. Vajon miért változott meg mindenki azáltal, hogy nem látták ki rejtőzik a jelmez mögött? És miért vagyunk igencsak hajlamosak külsőre ítélkezni?
