A hajléktalanoknak segíteni nem is lenne olyan nehéz dolog, mint ahogy azt sokan gondoljuk. Nem kell más hozzá, csak, hogy megtegyük az első lépéseket feléjük, leüljünk, elbeszélgessünk, próbáljuk megérteni életüket és segíteni legalább egy keveset.
Stuart Edge filmrendező élete során már több olyan projektet elindított, melyben rászorulókon segít. Nemrég arra gondolt, hogy jó lenne hajléktalanokon segíteni. Ehhez zenész ismerőseit hívta segítségül, hogy áldozzanak pár órát életükből, és adják tehetségüket hajléktalanok megsegítéséhez.
Rodneyval a parkban találkoztak, aki mostanában rendszeresen tölti ott az életét, hiszen hajléktalan. Megkérdezték tőle, ha már úgyis semmi dolga, nem csatlakozna-e hozzájuk, zenéljenek egy kicsit együtt, szórakoztassák a járókelőket. Rodney bár gondolkozott az elején, aztán mégis úgy döntött, éppen ráér és beáll egy kicsit a zenekarba. Feladata az volt, hogy ritmikusan tapsoljon, míg a zenészek muzsikálnak, élénkítse, a közben szép számban összegyűlt tömeget.
Közben persze mit sem sejtett abból, hogy a kalapban összegyűlt nem kevés pénz az ő boldogságát fogja szolgálni. Mint később kiderült, Rodney az utóbbi időben azért imádkozott, hogy kapjon még egy esélyt az újrakezdésre.
