A kiegyensúlyozott biom létfontosságú a környezetünk számára, ezért a veszélyeztetett fajok megőrzése nagy jelentőséggel bír, mivel a növény- és állatvilág fenntartja az ökoszisztéma egészségét.
A veszélyeztetett fajok kihalása egyensúlyhiányhoz vezethet, mivel egy faj eltűnése más fajok pusztulását is maga után vonja.
A tudósok szerint a veszélyeztetett fajok védelmének legjobb módja a természetes élőhelyük védelme. Ily módon az állatok és növények egész közössége együttesen védhető.
Az óriásteknősök hatalmas számban éltek Pinzón szigetén, egészen a 18. századig, amikor egy dokkoló hajóról bekerült patkányok elárasztották a szigetet. A patkányok különféle fajok tojásait ették meg, beleértve a teknősökét is, és ezzel megzavarták a sziget ökoszisztémájának természetes rendjét.
Emiatt, és néhány más tényező miatt – például a pusztító emberi tevékenység miatt – az óriásteknősök idővel veszélyeztetett fajjá váltak, és körülbelül egy évszázaddal ezelőtt már nem volt vadon élő példány a szigeten.
Az évtizedek során végzett természetvédelmi törekvések azonban lenyűgöző eredményeket hoztak, és manapság több mint 500 él Pinzón szigetén, ami mind a szigeten született, és itt is szaporodnak tovább.
2012-ben a patkányokat kiirtották a levegőből ledobott patkányméreg segítségével, és az óriásteknősök populációja azóta folyamatosan növekszik.
A teknőspopuláció helyreállítását elősegítő kezdeményezés 1960-ban indult, ekkor megpróbálták megmenteni a még a szigeten maradt tojásokat.
Körülbelül száz tojást gyűjtöttek össze, és keltettek ki egy másik szigeten, majd öt évvel később, amikor a teknősök már elég erősek voltak ahhoz, hogy megvédjék magukat, visszavitték őket Pinzón szigetére.
Ekkor azonban a patkányok még komoly problémát jelentettek, és megették a felnőtt teknősök által rakott tojásokat. A helyzet akkor kezdett igazán javulni, amikor végre megszabadultak a pusztító rágcsálóktól.
James Gibbs kutató, a New York-i Állami Egyetem Környezetvédelmi és Erdei Biológiai Tanszékének társelnöke a Galapagos Conservancy társasággal közösen szervezte meg a Giant Tortoise Restoration Initiative nevű programot.
„Csodálkozom, hogy a teknősök lehetőséget adtak arra, hogy ennyi idő után helyrehozzuk a hibáinkat. A patkányok kiirtása a szigeten lehetőséget teremtett arra, hogy a teknősök hosszú idő óta először szaporodhassanak itt.” – magyarázta a kutató.
Amikor Gibbs 2014-ben csapatával megérkezett a szigetre, tíz új kisteknőst találtak. Ez rendkívül fontos volt, mivel azt jelentette, hogy az ökoszisztéma végre visszaállhat természetes állapotába.
„Ezek a kisfickók a patkányirtási folyamat fontos eredményei, kézzelfogható bizonyítékok arra, hogy elhivatottsággal, kemény munkával, támogatással és szívvel a természetvédelmi erőfeszítések pozitív változásokat eredményezhetnek.” – írta Gibbs.
Még abban az évben, mielőtt elhagyták volna a szigetet, 300 újonnan kikelt kisteknőst találtak a szigeten.
„Több mint egy évszázada ez az első alkalom, hogy vadon tenyésznek. Biztos vagyok benne, hogy százszor több kisteknős van még odakint.” – tette hozzá a kutató.
Manapság úgy tartják, az óriásteknősök száma 500-ra emelkedett, és Pinzónt „gyógyulófélben lévő szigetnek” tartják, növekvő óriásteknős populációval.
Forrás és fotó: TheHearthySoul
