A kaliforniai Livermore egyik tűzoltóállomásán 1901 óta világít ugyanaz az izzó. A Centennial Light néven ismert lámpa mára 125 éves lett, és csak néhány alkalommal aludt ki, akkor is külső okok miatt. A Guinness Világrekordok által is elismert izzó nemcsak különleges történelmi emlék, hanem technológiai ritkaság is: olyan felépítést kapott, amely jelentősen eltér a később elterjedt izzólámpákétól.
Az izzót eredetileg 60 wattos teljesítményre tervezték, ma viszont mindössze körülbelül 4 watton működik, fényereje pedig alig 0,17 lumen. A titok egyik legfontosabb eleme a szénszálas izzószál, amely vastagabb a később elterjedt megoldásoknál, és jóval alacsonyabb hőmérsékleten működik.
Három webkamerát is túlélt
A livermore-i izzó történetéhez mára egy különös technológiai irónia is társul. Az évek során több webkamerát szereltek fel azért, hogy folyamatosan figyeljék és élőben közvetítsék a működését.
2016-ra már három ilyen kamera hibásodott meg egymás után, miközben az 1901-ben felszerelt izzó tovább világított. A megfigyelés jelenleg egy negyedik, HD-felbontású kamerával folytatódik.
A régi izzó így nemcsak saját korát élte túl, hanem több, jóval modernebb elektronikai eszközt is.
A szénszál és az alacsony hőmérséklet sokat számít
A klasszikus izzólámpák működésének egyik alapvető korlátja, hogy minél magasabb hőmérsékletre hevül az izzószál, annál erősebb fényt képes kibocsátani, közben viszont az anyag párolgása is felgyorsul. A szál idővel elvékonyodik, majd elszakad.
A Centennial Light ebből a szempontból egészen másképp működik. A szénszál hőmérséklete mindössze körülbelül 1452 kelvin, míg a volfrámizzók esetében ez nagyjából 2600 kelvin. Az alacsonyabb működési hőmérséklet miatt az anyag párolgása sokkal lassabb.
A szén további sajátossága, hogy negatív hőmérsékleti együtthatóval rendelkezik, ami segít mérsékelni az áram bekapcsolásakor jelentkező kezdeti hőterhelést.
Az is sokat segített, hogy szinte soha nem kapcsolták le
Az izzólámpák számára általában éppen a bekapcsolás pillanata jelenti az egyik legnagyobb terhelést. Hideg állapotban az izzószál elektromos ellenállása alacsonyabb, ezért rövid időre nagyobb áram folyik rajta keresztül. Ez jelentős hőfeszültséget okozhat, és gyakran ilyenkor szakad el egy már elvékonyodott izzószál.
A livermore-i izzó hosszú élettartamához ezért az is hozzájárulhatott, hogy szinte folyamatosan világított, és csak ritkán kellett újra bekapcsolni.
A legrégebbi dokumentált leállás 1937-ben történt, amikor az épületet felújították. 1976-ban az izzót átköltöztették egy új tűzoltóállomásra. A szállítást rendőri kísérettel végezték, a vezetéket pedig inkább elvágták, hogy az izzót ne kelljen kicsavarni a foglalatból.
A legutóbbi nem tervezett leállás 2013 májusában következett be. Egy általános áramkimaradás miatt 9 óra 45 percre kialudt a fény, majd amikor visszatért az áram, az izzó ismét problémamentesen működni kezdett.
