A világ legidősebb, még mindig aktív buszsofőrje 95 éves, és esze ágában sincs nyugdíjba vonulni. Raymond Hager, a texasi Wichita Falls legendás sofőrje szerint a mozgás tartja életben – és a volán mögött érzi magát igazán elemében. A The Guardian beszámolója szerint ő maga is úgy érzi, hogy a pihenés fárasztja ki igazán.
„Mindig is szerettem vezetni, és még mindig szeretem” – mondta Hager az ünnepségen, amelyet szülővárosa rendezett számára. „Remélem, addig folytathatom, amíg a főnököm és az orvosom engedi.”
Története akkor kapott nagy figyelmet, amikor az amerikai dolgozók egyre nagyobb része kénytelen a nyugdíjkorhatár után is munkában maradni a növekvő megélhetési költségek miatt. Hager esete azonban nem a kényszerről, hanem a szenvedélyről szól – és arról, hogy a munkája adja számára a mindennapi örömöt.
Wichita Falls polgármestere, Tim Short, úgy jellemezte őt, mint „példát arra, hogy az életkor nem korlátozás, hanem a tapasztalat és a szenvedély bizonyítéka”.
Hager 1998-ban kezdett buszsofőrként dolgozni, miután hosszú éveket töltött mezőgazdaságban és permetezőpilótaként. A vezetés iránti szenvedélye 14 éves korában született, amikor családja teherautójával szállította a gyapotot a malomba. Azóta is a mozgás, az emberekkel való beszélgetés és a munka ritmusa élteti.
„Otthon ülve jobban elfáradok, mint vezetés közben” – vallotta be. „Ha négy-öt órát alszom, máris készen állok az indulásra.”
A biztonság érdekében minden hónapban orvosi vizsgálaton vesz részt.
„Az orvos szerint minden rendben van. Tehát nincs okom abbahagyni” – mondta.
Munkáját a város vezetése és közlekedési hatósága is elismerte. A tömegközlekedés igazgatója, Jenny Stevens kezdeményezte, hogy teljesítményét hivatalosan is jegyezzék. Ennek eredményeként június 1-jén a Guinness Világrekordok elismerte őt a világ legidősebb aktív buszsofőrjeként.
Születésnapján, november 18-án Wichita Falls városa hivatalosan is „Raymond Hager napjának” nyilvánította a napot – megható pillanat volt a 95 éves sofőr számára.
„Megpróbálok méltó lenni az összes kedves szóhoz, amit rólam mondtatok” – mondta a polgármesternek, szemmel láthatóan meghatódva.
Hager úgy érzi, nehéz felfognia, hogy egy vidéki fiúként ilyen elismerést kapott. „Azt mondtam az unokámnak: ez olyan, mintha egy gyönyörű álmot láttam volna. Még mindig nem fogtam fel teljesen.”
