Bár sokan úgy vélik, a világban már kihalófélben a szakmai lelkiismeretesség és az odaadás, mégis vannak kivételek, akik a lehető legkomolyabban veszik a munkájukat.
Dr. Govind Nandakumar, egy indiai gasztroenterológus sebész is egy a pozitív példák közül: számára annyira fontosak a betegei, hogy a legnagyobb forgalmi dugóban rekedve inkább háromnegyed órán át fut, minthogy lekésse a betervezett műtétjét.
Azt állítja, az élet nem áll meg csak azért, mert a közlekedés megreked. A betegek hús-vér emberek, akiknek minden perc számít, még akkor is, ha nem az életük forog kockán. Egy-egy sebészi beavatkozás előtt tilos az étkezés, ráadásul ha egy műtét ideje elcsúszik, tolódik a többi is. Szóval miért tenné ki a pácienseit annak, hogy egész nap koplaljanak, csak mert autóval képtelenség időben beérnie a munkahelyére?
Az orvos az indiai Bangalore városában, a a Manipal kórházban dolgozik, az pedig, hogy a település infrastruktúrája és ezáltal a forgalma borzalmas, már legenda. Bár azt mondják, a városban „világhírű építészek és várostervezők” dolgoznak, a közúti közlekedés mégis egy rémálom. A legrosszabb napokon túlzott késéseket okozhat, ami hatással van a kritikus ellátást nyújtó szolgáltatásokra, például a mentőautókra is.
2022 augusztus 30-án a sebész épp egy ilyen kaotikus dugóban rekedt. Két lehetősége volt: vagy megadja magát a forgalomnak, és akkor biztosan elkésik a kórházból, vagy időben odaér, hogy elvégezze az epehólyagműtétet a betegén, akit a kollégái már felkészítettek a beavatkozásra.
Amikor világossá vált számára, hogy a forgalom teljesen elakadt, az indiai orvos kiszállt az autójából, és 45 percig sprintelt, hogy a rá váró műtétet időben végrehajthassa.
„Nem akartam több időt vesztegetni arra várva, hogy kitisztuljon a forgalom, mivel a betegeim nem fogyaszthatnak ételt, amíg a műtét véget nem ér. Nem akartam őket sokáig várakoztatni” – indokolta dr. Nandakumar.
„Minden nap ingázom Bangalore központjából a Sarjapurban lévő Manipal Kórházba, amely Bangalore délkeleti részén található. Jókor indultam el otthonról a műtétre. A csapatom már készen állt és felkészült a műtét elvégzésére, amint megérkeztem a kórházba. A hatalmas forgalmat látva úgy döntöttem, hogy otthagyom a kocsit a sofőrrel, és gondolkodás nélkül rohantam a kórház felé” – fejtette ki a sebész.
Amint beért a munkahelyére, az orvos gyorsan átöltözött, és be is mosakodott a műtéthez. Minden készen állt, hogy azonnal elkezdhessék. A beavatkozás jól sikerült, és a beteget rövid időn belül hazaengedték a kórházból. „A beteg jól gyógyult, a műtét pedig zökkenőmentesen zajlott” – nyilatkozta dr. Nandakumar.
„Minden nap futok, sőt, mielőtt ezt meg kellett volna tennem, épp az edzőteremben végeztem. Általában 3-5 kilométert futok naponta, de az út közepén, félcipőben futni nem ideális” – tette hozzá.
A sebész azt is elárulta, nem ez az első alkalom, hogy ilyen helyzettel szembesül. „Bengaluru más területein is többször kellett gyalog megtennem az utat, néha vasúti síneken átkelve” – részletezte dr. Nandakumar.
„Még a betegek, családtagjaik is szorongva várják az orvosokat. Mi van, ha egy beteg a mentőautóban a forgalomban reked? Még egy mentőautónak sem volt hely, hogy elférjen” – vázolta fel az orvos a városban uralkodó forgalmi helyzetet.
„Még ha sétálni is akarsz, nem tudsz biztonságosan járni, a város sok részén nincsenek járdák. Mindenképpen ránk férne némi infrastrukturális fejlesztés” – mutatott rá.
„Úgy gondolom, hogy ez egy többirányú erőfeszítés. Szükségünk lesz a kormányra, a hatóságokra, és a terv végrehajtásának is jónak kell lennie. Az embereknek be kell tartaniuk a tervet. Úgy gondolom, hogy városként kell összefognunk. Világhírű építészek és várostervezők élnek itt. Mindennek össze kell jönnie” – reménykedik dr. Nandakumar.
