Vannak emberek, akik hatalmas áldozatokat hoznak az életben, ha a szerelmükről van szó. Még odáig is elmennek, hogy lemondanak magukról, de az adott szavukról soha. Egy olasz férfi élete utolsó pillanatáig a felesége mellett volt, pedig az fizikailag nem volt jelen a kapcsolatukban.
Hogy történhetett ez meg? A nő mély kómába esett, és 31 évig egy kórházi ágyban feküdt. Ez a részlet nem akadályozta meg férjét abban, hogy szeresse, tisztelje és minden nap kitartson mellette. A köztük lévő szerelem olyan erős volt, hogy túlélte, annak ellenére, hogy ez az akadály azonnal elválaszthatta volna őket.
Olvasd el ezt is: Egy orvos arra figyelmeztet, hogy soha ne osszuk meg az ágyunkat a kutyánkkal
Angelo Farina 1990 júniusában vette feleségül Miriam Visintint. Sajnos boldogságuk csak másfél évig tartott, amíg élete asszonya szörnyű autóbalesetet szenvedett Vicenzában.
1991. december 24-e volt az egyik legnehezebb nap a férfi életében, amikor szembesült a felesége súlyos állapotával. A nő komoly fejsérülést szenvedett, az orvosok pedig nem is adtak esélyt neki a túlélésre, meg voltak győződve arról, hogy órákon belül meghal. Csakhogy Miriam kómába esett, és majdnem 32 évig nem tért magához.
Pontosan 31 évig és öt hónapig volt kórházban, amíg a komplikációk következtében meg nem halt. A Telemundo szerint a nő 2023 májusában hunyt el a tüdejében felgyülemlett folyadék okozta szívmegállás következtében.
» A szakértők szerint ez az 5 legkárosabb szó, amit egy gyereknek mondhatunk
» Horoszkóp 2023. OKTÓBER: az ősz második hónapja boldogságot és pozitív változásokat hoz mindenki életében!
» A hagyományos elveket valló feleség szerint minden nőnek otthon kellene maradnia, hogy gondoskodjon a férjéről
» 5 ok, amiért jobb ha azonnal felhagysz a lelki társ keresésével
Angelo ezidő alatt minden nap, néha naponta többször is meglátogatta a feleségét a kórházban. Minden egyes alkalommal tájékoztatta őt mindenféle újdonságról. Szüntelenül beszélt hozzá, bár sosem kapott megerősítést arról, hogy a nő hallaná. De úgy érezte, ezt kell tennie, hogy Miriam sose legyen magányos. Védelmezni, óvni akarta a nőt, és szeretni – ahogy a kapcsolatuk elején megígérte neki.
A másfél év nem volt elég számára, hogy kimutassa minden szeretetét, ezért megpróbált minden tőle telhetőt kihozni a helyzetből, amibe a sors kényszerítette őket. Még ha a neje kómában is volt, a szeretete iránta egy pillanatra sem lankadt.
„Amíg csak tudtam, minden nap elmentem hozzá. Aztán a világjárvány korlátozta a kórházi látogatásaimat, és elkezdtem hetente néhányszor odamenni. A családja is járt, így váltásokba szerveződtünk, és soha nem hagytuk egyedül” – vallotta Angelo, aki azóta három évtizedet öregedett, de még mindig képtelen elfelejteni azt az évet, amely tönkretette az életét. Egyszerűen sosem tudta megérteni, miért vette el tőle a sors ily kegyetlenül a szerelmét.
Ettől függetlenül, „nem volt teher [kitartanom mellette], mert szerettem őt. Bár őszintén szólva nem csak erről szólt. Soha nem fogadtam el, ami vele történt. Sőt, még most sem fogadom el. Nem érdemelte meg, igazságtalanság volt. Nehéz gyerekkora volt. Azért vettem feleségül, mert szerelmes voltam, de legbelül azt is akartam, hogy biztonságban érezze magát” – mondta Angelo.
„Meg akartam adni neki azt a békés otthont, ami neki sosem volt. Az előző év júniusában házasodtunk össze. Miriam munkába menet elvesztette uralmát az autója felett, letért a jeges útról, és egy oszlopnak ütközött. A tűzoltóknak sikerült élve kiszabadítaniuk, de a kórházban azt mondták, hogy azt az éjszakát nem éli túl. Soha nem tért magához, de sokkal tovább élt, mint bárki gondolta volna” – mesélte a férfi.
Az első évek voltak a legnehezebbek, különösen azért, mert Angelo soha nem akart a válásra gondolni. Hűséges maradt a feleségéhez, még akkor is, ha néhány év múlva megismerkedett valakivel, és újjáépítette az életét.
„Különösen az első években voltak olyan pillanataim, amikor nagyon elcsüggedtem. De tartoztam neki. Visszatekintve, meggyőződésem, hogy nem vesztegettem az időmet. Próbáltam szeretetet adni neki, amíg élt, de most úgy gondolom, megérdemli a szabadságot. Ma elbúcsúzom tőle, a temetés után pedig megpróbálok majd aludni, hogy ne nehezteljek rá, és elfogadjam a sorsát” – fogalmazott a férfi, akinek páratlan lelki ereje és elkötelezettsége ámulatba ejti a világot.
