A 15 éves Jonah Larson 5 éves kora óta horgol, és ma már valóságos mesterműveket készít. Tehetségét arra használja, hogy megpróbálja jobbá tenni az etiópiai iskolás gyerekek életét, mivel ő maga is ott született, és egy árvaházban nevelkedett, mielőtt egy amerikai család örökbe fogadta.
A fiú most a wisconsini La Crosse-ban él, és gyönyörű, kézzel készített alkotásait a Jonah Hands nevű weboldalán árulja. Az amerikai székhelyű Roots Ethiopia nevű jótékonysági szervezettel együttműködve már összegyűjtött annyit, hogy egy könyvtárat, tudományos labort, új iskolapadokat és mosdókat tudjon finanszírozni abban a szegény etiópiai régióban, ahol született, és 2023. április 18-án még egy díjat is kapott jótékonysági tevékenységéért.
„Most azon dolgozunk, hogy adjunk nekik egy focicsapatot és a hozzá tartozó felszerelést, például kapukat, mezeket és focilabdákat. A következő lépésünk pedig a gimnázium felújítása lesz” – magyarázta a tinédzser jövőbeli céljaival kapcsolatban.
Larson 5 éves volt, amikor gyakorlatilag teljesen egyedül megtanult horgolni. A nagynénje, aki szeretett varrni, odaadott neki és két testvérének egy zsákra való maradék anyagot és egy horgolótűt, és ezzel tulajdonképpen elindította őt ezen az úton. „Felkaptam a fonalakat, odamentem anyukámhoz, és megkérdeztem: Mi ez? Hogy lehet használni?” – mesélte a fiú.
Örökbefogadó anyja, Jenn elmagyarázta neki a horgolás alapjait, és egy rövid videót is mutatott neki, ami bemutatta egy egyszerű konyharuha elkészítését. Így született meg Jonah első saját alkotása, egy kék-zöld csíkos konyharuha, amit a család azóta is nagy becsben tart. Azóta pedig rengeteget fejlődött, és ma már gyakorlatilag bármit képes horgolni: sálakat, sapkákat, pulóvereket, takarókat, virágcserepeket és táskákat is készít.
Bár Larson nagyon élvezi a horgolást, a jövőre nézve ennél sokkal nagyobb álmai is vannak. „Főiskolára megyek, aztán orvosi egyetemre, majd rezidensképzésre, és sebész leszek. A tanulmányaim a legfontosabbak” – magyarázta.
Mivel az egyetem elvégzése sokba kerül, úgy tervezi, hogy kézműves hobbija segítségével fizeti majd a tandíjat, de a megkeresett pénz egy részét továbbra is jótékony célokra akarja fordítani. „Azt hiszem, így mindenki nyer, ugyanakkor ez szép dolog is lenne. Anyuval nagyon büszkék vagyunk rá, hogy ilyen messzire jutottunk” – tette hozzá a fiú.
Ami a múltat és Larson örökbefogadásának körülményeit illeti, nem sokat tudni a fiú származásáról. Egy helyi nő, aki éppen vízért indult, egy banánlevélbe csomagolva talált rá a síró csecsemőre, és hazavitte, de mivel a férjével már így is több gyereket neveltek, és nem tudtak volna még egy éhes szájról gondoskodni, elvitte őt a helyi árvaházba.
A kisfiú ezután még két másik árvaházban fordult meg, mire 5 vagy 6 hónapos korában örökbe fogadták, és új családjával az Egyesült Államokba utazott. A kezdet koránt sem volt könnyű, de a kisfiúra nagyszerű jövő várt.
„Az egész egy hatalmas megpróbáltatás volt. Sokat betegeskedtem, és a szüleimet is megbetegítettem. Annyi olyan betegség van abban az országban, ami itt, az Egyesült Államokban nincs. De amikor megérkeztem az Egyesült Államokba, ott várt rám a szerető családom és az idősebb testvérem; az összes nagynéném és nagybátyám, unokahúgom és unokaöcsém és mindenféle nagyszerű dolog. Aztán 5 éves koromban rátaláltam a horgolásra” – mondta Larson.
A fiú ugyanakkor nemcsak a szüleinek, de az árvaházi dolgozóknak is nagyon hálás, és azt mondja, a körülményekhez képest minden tőlük telhetőt megtettek.
„A lehető legjobban gondoskodtak rólunk, csak nem álltak rendelkezésükre a szükséges erőforrások, hogy olyan színvonalat nyújtsanak, mint amilyet itt (az Egyesült Államokban) tudnak biztosítani. De mindent megtettek, és szerették az összes gyereket, akiket a gondjaikra bíztak.”
Az árvaház dolgozói megkérték az örökbefogadó szülőket, ne engedjék, hogy elfelejtse a gyökereit, és ezzel a kézműves projekttel, amivel jótékonysági célokat is szolgálnak, ezt az ígéretet is teljesítik. A fiú az örökbefogadása óta ugyan még nem járt Etiópiában, de előbb-utóbb szeretne visszamenni, hogy a saját szemével is láthassa az általa finanszírozott létesítményeket.
Larson mostanra olyan profi szintre fejlesztette a horgolási technikáját, hogy egy kalapot egy óra alatt, egy takarót pedig körülbelül négy és fél óra alatt tud elkészíteni, és már nem egyszerűen csak meglévő mintákat másol, hanem ő maga tervezi saját kreációit. Ugyanakkor állatmenhelyeknek is próbál segíteni alkotásaival, mert a család egyik kutyája, Bella, is egy menhelyről származik.
Azoknak, akik szeretnének megtanulni horgolni, azt tanácsolja, elsőre valami egyszerűbb dologgal kezdjenek, és ne csak könyvekből próbáljanak tanulni, hanem figyeljék meg mások munkáját is.
„Ha valamit meg akarsz csinálni, mindig van egy út. Sok erőfeszítésbe és időbe kerül, de meg tudod csinálni. Anyu mindig azt mondja, hogy soha nem szabad feladni, és rugalmasnak kell lenni” – fűzte hozzá tanácsként.
„Mindig is az volt az elképzelésem, hogy sebész leszek, de határozottan gondolkodom azon, hogy mellékállásban horgolni fogok” – mondta jövőbeli terveiről.
