A korallfehéredési hullámok olyan gyorsan követik egymást, hogy a világ korallzátonyai már nem tudnak teljesen regenerálódni a következő tengeri hőhullám előtt. Egy új, több mint négy évtized adatait összegző jelentés szerint a zátonyok veszélyes, lépcsőzetes hanyatlásba kerültek.
A tömeges korallfehéredések között korábban akár évtizedek is eltelhettek. Napjainkra ez az időszak átlagosan öt-hat évre csökkent, egyes térségekben pedig ennél is rövidebb lehet.
A korallok képesek lennének bizonyos mértékű regenerálódásra, ám ehhez nyugodtabb, hőstressztől mentes évekre volna szükségük. A következő tengeri hőhullám sok esetben már azelőtt megérkezik, hogy a zátonyok visszanyerhetnék korábbi állapotukat.
Közel 37 ezer korallzátony adatait elemezték
A Global Coral Reef Monitoring Network új jelentése az eddigi egyik legátfogóbb felmérés a világ korallzátonyainak állapotáról.
A kutatók 1980 és 2024 között összegyűjtött, 21,1 millió megfigyelést elemeztek. Az adatok 87 299 felmérésből, 36 886 korallzátonyi helyszínről, 120 országból és területről származtak.
A vizsgálat szerint a keménykorallok globális átlagos borítása 2020 és 2024 között 9,5 százalékkal volt alacsonyabb, mint az 1980–2009 közötti referencia-időszakban.
Manuel González Rivero, a jelentés vezető szerzője szerint nem csupán a korallborítás jelenlegi csökkenése ad okot aggodalomra.
„Évtizedek óta tanulmányozom a korallzátonyokat, és nem a keménykorallok jelenlegi elvesztése aggaszt a leginkább, hanem az, hogy folyamatosan felszámoljuk a regenerálódásukhoz szükséges feltételeket.”
Mi történik a korallfehéredés során?
A korallok szöveteiben apró algák élnek, amelyek táplálékot biztosítanak számukra, és jellegzetes színüket is adják. Amikor a tengervíz tartósan túlmelegszik, a korallok stresszhelyzetbe kerülnek, és kilökik ezeket az algákat.
Ekkor válik láthatóvá a korallok fehér váza. A kifehéredett korall még nem feltétlenül halott, de elveszíti egyik legfontosabb energiaforrását, ezért sokkal érzékenyebbé válik a betegségekre és az éhezésre.
Ha a víz hőmérséklete időben visszaesik, a korallok visszafogadhatják az algákat és regenerálódhatnak. A tartós vagy ismétlődő hőstressz már tömeges pusztuláshoz vezethet.
Négy globális fehéredési hullám történt 1998 óta
Az ember okozta klímaváltozással összefüggő tengeri hőhullámok egyre gyakoribbá és intenzívebbé váltak. A jelentés szerint 1998 óta négy globális korallfehéredési esemény következett be.
A 2017 és 2019 közötti időszakban a keménykorallok borítása világszerte mintegy hat százalékkal nőtt a harmadik globális fehéredési hullám után. Ez azt mutatta, hogy kedvező körülmények között a zátonyok még képesek legalább részben helyreállni.
A negyedik globális fehéredési esemény során elszenvedett veszteségek ezt a javulást ismét eltüntették. A kutatók ezt „lépcsőzetes hanyatlásként” írják le: minden nagyobb hőhullám után csökken a korallborítás, az időszakos javulás pedig már nem elegendő a korábbi állapot visszaállításához.
A tengeri hőhullámok jelentik a legerősebb veszélyt
A korallzátonyokat a szennyezés, a túlhalászat, a part menti építkezések és a vízminőség romlása is terheli. A globális csökkenés legerősebb mozgatórugójává mégis a tengeri hőhullámok váltak.
A felmérés szerint a korallzátonyok feletti tengerfelszín átlagos hőmérséklete 1985 és 2025 között 0,81 Celsius-fokkal emelkedett. 2024-ben a vizsgált zátonyok 87 százaléka korábban nem tapasztalt hőstressznek volt kitéve, több mint 40 százalékuknál pedig a korallpusztulás veszélyével járó szintet is elérte a terhelés.
A korallzátonyok a tengerfenék mindössze körülbelül 0,2 százalékát foglalják el, mégis a tengeri fajok legalább negyedének biztosítanak élőhelyet. Emellett mérséklik a partokat érő hullámok erejét, és emberek millióinak élelmezéséhez, munkájához és megélhetéséhez járulnak hozzá.
A jelentés szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának gyors csökkentése mellett helyi védelemre is szükség van. A túlhalászat visszaszorítása, a vízminőség javítása és a part menti beruházások megfelelő szabályozása növelheti annak esélyét, hogy a zátonyok átvészeljék a következő hőhullámokat.
