Az alábbi történt egy felsőoktatási intézmény előadótermében zajlott. A filozófiát tanító professzor sz=tlan lépett be a helyiségbe. A katedrán egy nagy befőttes üveg volt, mellette meg három tasak. Ezekben homok, kavics és nagyobb kődarabok voltak.
A nagyobb darabokkal megtöltötte az üveget, majd megkérdezte a hallgatókat, hogy szerintük tele van-e az üveg. A diákok igennel feleltek. Ezt követően a kavicsokat szórta az üvegedénybe, amelyek beférkőztek a kövek közé, kitöltve az űrt. A kérdést megint megismételte, a válasz most is igen volt a hallgatók részéről. A végén pedig annyi homokot szórt az üvegbe, amíg az teljesen meg nem telt. A diákok ismét úgy látták, hogy tele van az üveg.
– Most, – szólt a professzor – szeretném, ha úgy tekintenének erre az befőttes üvegre, mint az életre. A nagy kövek az életünk legfontosabb dolgait jelképezik: a családot, a szerelmünket, a párunkat, az egészséget, a gyerekeket, a barátokat, a hobbinkat. A kavicsok is azokat a dolgokat jelentik, amelyek fontosak nekünk: munkahely, iskola, ház, autó, mobiltelefon. A homok pedig a jelentéktelen dolgokat jelöli. Mi ebből a tanulság? Az, hogy ha előbb a homokot töltjük az üvegbe, és folyamatosan azt halmozzuk fel, akkor a többi dolognak már nem jut hely. Ezért szeressük egymást, törődjünk családtagjainkkal, látogassuk meg nagymamánkat, menjünk el rendszeresen az egészségügyi szűrővizsgálatokra, sétáljunk párunkkal rendszeresen, találkozzunk a barátainkkal, mozogjunk, éljünk. Egyszóval vigyázzunk a köveinkre, mert azok a legfontosabbak az életünkben– zárta előadását a professzor.
