Egykor családok éltek itt, később úgy emlegették, mint a „nők nélküli falut”, ma pedig már csak egyetlen ember maradt. A Szerbiában, Novi Pazar és Sopoćani között fekvő Zabrđe története néhány évtized alatt az elnéptelenedő hegyi falvak egyik legszomorúbb példájává vált.
A település egyetlen állandó lakója Rodoljub Janković, akit a környéken Rodóként is ismernek. Ő maradt a családi házban, miközben két testvére munkalehetőség miatt Deževába költözött. A környező házak többsége ma már üresen áll.
A nehéz élet lassan elűzte az embereket
Zabrđébe ma sem könnyű eljutni. Az út meredek, köves, sok helyen benőtte a növényzet, így még azok is nehezen közelítik meg a falut, akik jól ismerik a vidéket.
Mićo, aki Novi Pazarból tért vissza a környékre több év után, úgy látja, nem egyetlen esemény vezetett a falu elnéptelenedéséhez, hanem az élet mindennapi nehézségei.
„Minden elhagyatott. Az emberek elhagyták a környék összes falvát. És amikor ránézek erre a tájra, rájövök, hogy a nehézségek űzték el őket innen” – mondta.
A hegyvidéki fekvés és a nehéz talajviszonyok miatt a mezőgazdaság sem kínált biztos megélhetést. A környéken a növénytermesztés helyett leginkább az állattenyésztés jelenthetett lehetőséget.
Mićo ezt egyszerűen fogalmazta meg: „Itt nincs más dolgod. Ezen a helyen nem terem a rizs! Az emberek lent, az út közelében sem vetnek már búzát.”
Az állattenyésztés maradt az egyetlen biztosabb megélhetési forma
A fennsíkokon ma is lehet állatokat látni, a helyiek pedig elektromos kerítéseket is használnak, hogy könnyebbé tegyék a tartásukat. Még ez a munka is komoly nehézségekkel jár az alapvető infrastruktúra hiánya miatt.
A környéken időről időre szóba kerül egy aszfaltút megépítése. Egy ilyen fejlesztés megkönnyítené az eljutást Zabrđébe, különösen azok számára, akik állattenyésztéssel foglalkoznak.
„Nehéz ide eljutni, és senki sem érdeklődik a nehézségeid iránt. Hallottam, hogy meg fogják építeni az utat. Ez legalább egy további feltétel lenne ahhoz, hogy az emberek idejöjjenek. Az út azoknak is szükséges, akik állatokat tartanak” – mondta Mićo.
Egykor három Janković testvér történetét ismerte meg a régió
Zabrđe neve nem most került először a nyilvánosság elé. A településről 2010-ben dokumentumfilm is készült Selo bez žena, vagyis Falu nők nélkül címmel.
A film középpontjában a három Janković testvér, Dragan, Zoran és Rodoljub állt, akik akkor még a hegyen éltek. A dokumentumfilm azt mutatta be, milyen nehéz körülmények között próbáltak társat találni és életben tartani a lassan eltűnő közösséget.
A faluról akkor azt mondták, hogy már hosszú ideje nem élt ott nő. Másfél évtizeddel később ennél is drámaibb lett a helyzet: ma már szinte egyáltalán nincsenek lakók.
„Ez teljes mértékben igaz. De nem csak nők nincsenek már, szinte emberek sem” – fogalmazott Mićo.
Rodoljub Janković maradt egyedül
A legfiatalabb testvér, Rodoljub Janković ma is a szülői házban él. A többiek elköltöztek, ő viszont maradt, hogy gondozza az otthont és a birtokot.
A hegyi élet számára már megszokottá vált. A környéken kígyók, farkasok és medvék is előfordulnak, ő pedig a helyi beszámoló szerint már többször találkozott medvével is.
A falu üres házai közben továbbra is őrzik az egykori családok nyomait. A Petrović, Janković és Đorđević családokhoz tartozó otthonok ma már lakatlanul állnak.
A látvány gyönyörű, a mindennapok mégis kemények
Aki először érkezik Zabrđébe, könnyen csak a hegyi tájat, a csendet és az érintetlen természetet látja.
Azok számára viszont, akiknek itt kellett megélhetést teremteniük, egészen más képet mutatott a hely. A rossz út, a kevés munkalehetőség, a gyenge termőföld és az elszigeteltség évről évre egyre több embert késztetett arra, hogy máshol próbáljon új életet kezdeni.
A korábban „nők nélküli faluként” ismert Zabrđében így ma már egyetlen lakó őrzi azt a helyet, ahol egykor egész családok éltek.
