Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába vagy kövesd legújabb Facebook oldalunkat!

Az Atlanti-óceán déli részén található, Tristan da Cunha nevű szigetcsoportot a világ legelszigeteltebb lakott területeként tartják számon.

A vulkanikus szigetcsoport az Atlanti-óceán déli részén, az Antarktisztól 3558 kilométerre, Dél-Afrikától 2816 kilométere és Dél-Amerikától 3360 kilométerre található. 1506-ban Tristão da Cunha portugál admirális fedezte fel.

Közigazgatásilag Szent Ilona, Ascension és Tristan da Cunha a brit tengerentúli terület autonóm része, Tristan da Cunha (a fősziget) Szent Ilona szigetétől 2430 kilométerre délre fekszik. A fősziget területe 98 km², ezenkívül ide tartozik még néhány másik, lakatlan sziget is: az Inaccessible-sziget, a Nightingale-szigetek és a Gough-sziget, amely a főszigettől 395 kilométerre délre helyezkedik el. A terület lakossága körülbelül 300 főből áll.

Tristan da Cunha a világ legelszigeteltebb lakott területe. A szigeten nincs repülőtér, csak hajóval érhető el: van egy járat Dél-Afrikából, amely 7 nap alatt teszi meg az utat. 1961-ben egy nagyobb vulkánkitörés miatt evakuálni kellett a szigetet, a lakosságot ideiglenesen az angliai Southamptonba költöztették. A szigetlakók nagy része 1963-ban visszatért az Edinburgh of the Seven Seas nevű faluba (ami a sziget egyetlen lakott területe, és amit általában csak „a településnek” neveznek).

Tristan da Cunha megjelenik Jules Verne Grant kapitány gyermekei című regényében is. A mostani lakosok a 19. században létrehozott katonai bázis tagjainak leszármazottai, összesen 7 családot tartanak számon. Az endogámia miatt sokan szenvednek ugyanazoktól a betegségektől, például asztmától vagy glaukómától. A helyiek fő foglalkozása a halászat, amely a jövedelem több mint 70%-át teszi ki. Emellett Gough-szigetén van egy hattagú dél-afrikai meteorológiai állomás is.

Tristan da Cunhat „elhagyatott szigetként” is emlegetik. Hervé Bazin 1970-ben megjelent könyve, a Les bienheureux de La Désolation, az 1961-es vulkánkitörés idején evakuált lakosokról szól. A mű beszámol arról a társadalmi és kulturális sokkról, amelyet a sziget lakói éltek át, amikor megérkeztek Angliába. Tristan da Cunha több mint másfél évszázadon át el volt zárva a külvilágtól, és viszonylag kevés jutott el ide a tudományos és műszaki fejlődés vívmányai közül. A helyiek nem tudtak beilleszkedni a brit fogyasztói társadalomba, és miután a vulkánkitörés veszélye elmúlt, úgy döntöttek, visszatérnek a szigetre, annak ellenére, hogy ez a világ talán egyik legmostohább, legnehezebben lakható területe.

A félreeső és viszonylag érintetlen tengeri ökoszisztéma számos madár, fóka és bálnafaj otthona, többek között néhány olyan veszélyeztetett fajé is, amely a Földön sehol máshol nem található meg.


Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!