Sokszor a megérzéseink többet elárulnak, mint egy orvosi szakvélemény, amelyet feketén fehéren elénk tolnak. Többek között erre kívánja felhívni a figyelmet egy 68 éves nő, aki a saját bőrén tapasztalta a fenti állítás súlyát. Az Amerikában élő Alla Feldbeyn annak köszönhetően él ma, hogy nem az orvosára, hanem a teste jelzéseire hallgatott.
Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy nem szabad megbíznunk az egészségügyi dolgozókban! De ha megértjük azt az egyszerű tényt, hogy ők is csak emberek, akik nem láthatnak bele az „orvosi esetek” mögött lévő testek rejtelmeibe, akkor már nem ítélkezünk oly szigorúan, ha olykor ők is tévednek. Mert nálunk jobban senki nem ismerheti a testünk jelzéseit, nem igaz?
Alla szomorú története sok évvel a menopauza után kezdődött, amikor indokolatlan hüvelyi vérzést tapasztalt. Azonnal orvoshoz fordult, és kiderült: kezdeti stádiumú endometriumrákja van – a kór azon fajtája, amely a méhnyálkahártyában alakul ki. Megműtötték, és biztosították őt arról, hogy a méhének teljes eltávolítása ezesetben elegendő a gyógyuláshoz. Így Alla nem kapott kemoterápiát, sem sugárkezelést.
Csakhogy két évvel később furcsa tünetek kezdték el gyötörni a nőt. Nem tudta abbahagyni a köhögést, és a testének egyik oldalán különös, állandó fájdalmat érzett. Epehólyaggyulladásra gyanakodott, de a vizsgálat egyebet mutatott ki: a tüdejét vörös foltok borították. Ekkor Alla ismét felkereste az orvosát, aki egy másik ráktípussal magyarázta a tüneteit, de a további vizsgálatokat már kifogások sorozatával halogatta.
A nő ekkor úgy döntött, nem vár. Egy másik szakorvost keresett fel, hogy választ kapjon a kérdéseire. Dr. Brian Slomovitzhoz, a Miami Mount Sinai Medical Center nőgyógyászati onkológiai osztályának igazgatójához irányították. „[A vizsgálat] csütörtökön volt, és kedden már elkezdtem a kemoterápiát” – nyilatkozta Alla a The New York Postnak. A diagnózis? Végstádiumú tüdőrák, amelyet a korábbi endometriumrákja okozott, áttétet képezve a nő tüdejére.
Alla tüdőműtéten esett át, és egy háromhónapos kemoterápiás kezelést is kapott. Ezt követően csatlakozott egy klinikai vizsgálathoz, amely egy selinexor nevű orális gyógyszert tesztelt.
Mivel nem hatott, a nő 2023 őszén kilépett a kísérletből. 2024-ben viszont egy másik vizsgálatban vett részt, amely a méhnyálkahártya-rák nem kemoterápiás kezeléseit tesztelte. Ennek feltétele az volt, hogy Allának minden nap letrozol hormonális gyógyszert kellett szednie, és havonta háromszor Nab-sirolimus infúziót kellett kapnia.
„A Nab-sirolimus nevű szer, amelyet most vizsgálunk, még nem került tanulmányozásra endometriumrákos nőknél. A Nab gyógyszeradagoló rendszer pedig jobb a hagyományos módszereknél, mert növeli a hatékonyságot és csökkenti a súlyos mellékhatásokat” – fejtette ki dr. Slomovitz. Alla egy éve folytatja a kezelést, és bár több mellékhatást tapasztalt, köztük orrvérzést, viszketést, köhögést, magas koleszterinszintet és fáradtságot, a rákja nem haladt előre.
„Alla esetében a jó hír nem csak a terápiára adott reakciója, hanem az is, hogy egyértelműen megőrizte életminőségét. Ő és férje imádnak hajóutakra járni, és egész évben sokat kirándulnak. Az őt kezelő orvos számára ez nagyon kielégítő, és pontosan ezt szeretnénk a betegeink számára” – fűzte hozzá dr. Slomovitz.
Alla nagyon örül, hogy nem halogatta akkor a döntést, hanem azonnal cselekedett, mert így esélyt kapott az életre. Azt is hozzátette, szeret „kísérleti nyúlnak” lenni, mert ezzel nemcsak saját magának segít, hanem „megmentheti mások életét” is.
