Az autista kisfiú először szólítja „mamának” az édesanyját. A nő reakciója szívbemarkolóan őszinte!

Minden szülő arra vár, hogy egészséges gyereket hozzon a világra. És aki hisz az imádság erejében, az szülőként biztosan azért fohászkodik, hogy a családja és a gyermeke sose kelljen betegségekkel szembenéznie. Vannak azonban esetek, amikor az álom mégsem válik teljesen valóra. Ilyenkor azonban, a mondás szerint, a sors elvesz valamit az embertől, de ad helyette valami különlegesen mást.

Az alábbi videó is egy ilyen különlegesen más kisfiúról szól – egy 4 esztendős autista gyermekről, aki életében először ejti ki a „mama” és a „papa” szavakat. Ettől a két, számunkra banális szótól a szülők a fellegekben járnak a boldogságtól. Mert egy autista gyerek számára megnevezni és felismerni azt, amiről épp szó esik, borzasztó nagy teljesítmény. A kivételes perceket kamera rögzítette, így a felvétel az édesanya őszinte reakcióját is megörökítette.

A nő szeme elkerekedett, és szó szerint leesett az álla, amikor megkérte a fiát, ismételje meg, amit mondott, a gyermek pedig nagy elragadtatással meg is tette. Nincsenek rá szavak, mennyit jelentett ez az apróság a szülőknek, akik valószínűleg csak reménykedtek abban, hogy egy napon majd azt is átélhetik, hogy a fiuk anyának és apának nevezi őket. Az édesanya könnyek között ölelte magához a gyermekét.

Az autizmus egyébként egy idegrendszeri betegség, egy fejlődési zavar, ami a szociális, kommunikációs kognitív készségek minőségét érinti, és akár az egész életen át tartó fogyatékos állapotot eredményezhet.

Nagyjából 3 éves kor körül szoktak egyértelművé válni a jelei, de gyakorlatilag egy születéstől fennálló (sokak szerint genetikai eredetű) állapot, melynek skálája széles – a súlyos, teljes ellátásra szoruló esetektől a legenyhébb formákig, ahol az intellektus és a nyelvi készségek rendben vannak, csupán a szociális kötődés zavara és a viselkedés sztereotipizáltsága áll fenn.

Az autizmus legárulkodóbb jeleinek egyike, hogy a 4-6 hónapos korban jelentkező szociális mosoly a kisbabánál elmarad. Egy autista gyerek úgy viselkedik, mintha nem érdekelné a környezete, ne vágyna a testi kontaktusra vagy a törődésre, magyarán „jól elvan egyedül”.

Egy másik fontos tünet pedig a beszédfejlődés késése, netán kimaradása. Nem értik a mimikát, sem a gesztusokat, ezért nem is használják ezeket. És ha meg is tanulnak beszélni, a beszédük tagolatlan, monoton, hangsúlyok nélküli, általában szegényes szókinccsel rendelkeznek.

Egy autista gyerek érzelmileg képtelen a kötődésre, és bár elviseli a gondoskodást, sosem kezdeményez kapcsolatot. A szemkontaktust sem tartják fenn, és a testi érintést is nehezen tűrik meg. Nem igénylik a simogatást, és még a beszélgetést sem. Csak a saját társaságukban érzik jól magukat.

Szeretik mindig ugyanazt csinálni, ugyanabban a környezetben. Órákig képesek egy bizonyos mozdulatot ismételni, és a szerep- vagy társasjátékok számukra nem is jöhetnek szóba. A napi rutin számukra létfontosságú, és ha kizökkenti őket valami ebből a körforgásból, gyakran dühkitörésekkel, agresszív megnyilvánulásokkal reagálhatnak. Ragaszkodhatnak viszont bizonyos tárgyakhoz, melyek segítenek nekik egyensúlyban maradni.

Mindezekkel ellentétben, az autizmusban szenvedők bizonyos képességei – például a memóriájuk vagy a számokhoz való érzékük kimagasló lehet. Ezért, ha a tehetségüket kellő mértékben kamatoztatják, valódi zsenikké válhatnak.