Bár a társadalmunk próbálja beletuszkolni az életünket egy bizonyos sémába, a létezésünk egyik legszebb tulajdonsága, hogy sosem úgy alakul, ahogy azt megtervezzük (valószínű azért, mert az életet élni kell, nem tervezni).
Más szavakkal, a valóság ritkán vág össze az ideális elképzeléssel – tanulmányok után házasság, esküvő után gyerekek, aztán meg élünk együtt boldogan, míg meg nem halunk. Van, akinek a sorrend összekuszálódik… de az élet ettől is szép.
Leslie számtalanszor megégette magát, miközben a boldogságát kereste. A sorsa viszont egy váratlan helyre vezette, ami teljesen megváltoztatta az életét. Matt-tel egy country-koncerten ismerkedett meg.
Akkoriban egyedülálló anyaként nevelte egyéves kisfiát, Jasont, és nem is gondolta volna, hogy épp ott talál rá a szerelem. A nő nemigen vágyott kapcsolatra, hiszen még kezdőpályás volt az egyedülálló anyai szerepben. A férfi viszont a kezdetektől belesimult a világába, és meghatározó része lett az életének.
Matt addig sosem randizott olyan nővel, akinek már volt gyereke, így neki is teljesen újdonság volt a helyzet, amibe csöppent, de ahelyett, hogy megijedt volna a felelősségtől és a valóság súlyától, teljes szívvel elfogadta őket.
Jason mellett ismét felfedezte magában a gyermeket – rengeteg időt töltött a kisfiúval különféle tevékenységekben, és a kötődése hozzá gyorsan nőtt, mint ahogy a Leslie iránti szeretete is.
Nemsokára közös gyerekük született: egy kislány, Emily. A kis családjuk pedig kezdett formát ölteni. De ahogy Jason egyre idősebb lett, és kezdte észrevenni a különbségeket, a kérdőjelek is megjelentek az elméjében: vajon hol az ő helye ebben a családban? Mert Emily egyértelműen Matt kislánya – hisz az ő vezetéknevét viseli. De akkor vele mi van? Ez az ártatlan gyermeki kíváncsiság egy megható pillanathoz vezetett a pár esküvőjén.
A szertartás nem csupán Leslie és Matt szerelmének ünneplése volt, hanem egyben tisztelgés is a Matt és Jason között kialakult mély kötelék előtt.
Az ötéves kisfiú, tele elszántsággal és szeretettel, az oltárhoz lépett Matthez, kezében egy képekkel és rajzokkal díszített papírcsomaggal. A vendégek nem értették, mi történik, csak amikor Jason feltette a szívből jövő kérését: „Leszel az apukám?”
Matt, aki már évek óta kivívta magának az „apa” címet a kisfiú részéről, ennek ellenére mégis mélyen meghatódott. Tudta, hogy ez a pillanat többről szólt, mint egy megszólításról: arról, hogy hivatalosan is elismerik a köteléket, amelyet együtt, közösen felépítettek.
A vőlegény elérzékenyülve biztosította Jasont, hogy köztük semmi sem fog változni, hiszen szívében mindig is a fiának tekintette őt. Mondanunk sem kell, hogy a násznép zokogva nézte végig a szeretettől túlfűtött perceket.
Leslie-t is mélyen meghatotta Jason gesztusa, és nem tudta nem felidézni magában a pillanatot, amikor megismerte Matt-tet és a közös útjukat, ami idáig vezette őket. Ezek a pillanatok jelentették a családjuk alapját, annak a szeretetnek és törődésnek a bizonyítékát, amit Matt tett, hogy ott legyen mellettük.
A kisfiú kérdésére nem maradt el a tettleges válasz sem: Matt hivatalosan is a nevét adta Jasonnek – ők már papíron is egy család. És bár a dolog lényege úgysem ez, a tény, hogy Jason és Emily most már név szerint is testvérek, ez a kisfiúban a hovatartozás mély érzelmi jelentőségét jelentette, és azt, hogy egy olyan család része lehet, amelyet nem csak a vér, hanem a szeretet és az elkötelezettség is összeköt.
