Ellie Simmondsot nem sokkal születése után elhagyta a biológiai anyja, amikor a törpenövés egyik leggyakoribb fajtáját, achondroplasiát diagnosztizáltak nála. A lányt ezután egy szerető házaspár fogadta örökbe és nevelte fel. Évekkel később paralimpiai úszóbajnok lett, és úgy döntött, megkeresi a biológiai anyját, nem is sejtve, hogy az anyja már felismerte őt a tévében.
Ellie az angliai Walsallban nevelkedett fel, és nevelőszülei, Steve és Val Simmonds rajta kívül még négy másik gyereket fogadtak örökbe. Kislánykorában rajongott a lovaglásért és a balettért, de végül az úszásban találta meg az igazi szenvedélyét.
5 éves korában kezdett el úszni, és 8 évesen már képes volt ugyanolyan tempóban úszni, mint a többi gyerek, fejlődési rendellenessége ellenére. 5 évvel később, 13 éves korában részt vett a 2008-as pekingi paralimpián, és megnyerte első két aranyérmét.
2020-ban úgy döntött, hogy visszavonul a sporttól, és arra koncentrál, hogy felkutassa a gyökereit. Ezt az utat egy ITV-s dokumentumfilm is nyomon követte „Ellie Simmonds: Finding My Secret Family” címen.
Ellie nagyon szerette volna megtalálni a biológiai szüleit, és így fogalmazott ezzel kapcsolatban: „Mindent elértem, amit akartam… Egész életemben rengeteg kérdésem volt, és gyakran elgondolkodtam azon, hogy vajon a szülőanyám hasonlít-e rám?”
Ellie azt is elmondta, hogy szeretne megállapodni partnerével, Matt Deannel, aki gyerekkori barátja, és ugyanazzal a rendellenességgel született, mint ő. Ez a fontos döntés pedig szintén arra késztette, hogy kutatni kezdjen a származása után.
A keresés során meglepő felfedezésekre jutott a fogyatékosságával kapcsolatos tudatosság hiányáról és az ez ellen irányuló rendszerszintű előítéletekről. Az elmúlt 27 évben titkosított hivatalos örökbefogadási dokumentumok és fényképek felfedték, hogy néhány nappal a diagnózis megerősítése után az édesanyja kérvényezte az örökbeadást. Ellie azonban azt mondja, egyáltalán nem neheztel rá emiatt.
A dokumentumokból az is kiderült, hogy az édesanyja valójában már azelőtt elvált a biológiai apjától, hogy megtudta volna, hogy terhes. Amikor kiderült, hogy kislánya rendellenességgel születik majd, az édesanyja bűntudatot érzett emiatt, és a terhesség megszakítását fontolgatta, amit Ellie csak nehezen tudott megemészteni.
A feljegyzések között szerepelt egy adatlap is, amelyet az édesanyja kapott, és amely részletesen leírta, hogy a törpeséggel élő gyerekek milyen negatív előítéleteknek vannak kitéve a társadalomban. Bár Ellie-t bántották ezek a sztereotípiák, megértette, milyen hatással lehettek azok az édesanyjára.
„Nem lennék az, aki ma vagyok, anélkül az út nélkül, amit megtettem, és ez fájdalommal járt. Amikor a szülőanyám kezébe adták ezeket a papírokat, csak erre támaszkodhatott, mivel akkor még nem létezett a Google. Ez a dokumentumfilm azért annyira fontos, mert rávilágít az oktatás és a tudatosság fontosságára” – magyarázta Simmonds a történetéről készült film fontosságát.
A nő kutatása végül sikeres volt: felfedezte, hogy mindkét biológiai szülője életben van, és az Egyesült Királyságban él.
Ellie ugyanakkor az örökbefogadó szüleinek is nagyon hálás, ők ugyan már nem érhették meg, hogy megtalálja a vér szerinti családját, de egész életében támogatták őt, és mindent megőriztek az örökbefogadással kapcsolatban, arra az esetre, ha a lányuk egy napon szeretné felkutatni a gyökereit.
„Négy testvérem van, akiket mind örökbe fogadtak. A szüleim a legnagyobb támogatóim, de úgy gondolták, hogy egy nap talán meg akarom majd keresni a vér szerinti családomat, ezért mindent, amit csak tudtak, megtartottak az örökbefogadásom idején arra az időre, amikor készen állok” – magyarázta a nő.
A szülőanyja egy levelében részletesen leírta, hogy hozta meg annak idején a fájdalmas döntést, hogy lemondjon róla, és hogy szenvedett utána a bűntudat miatt. Miután váltottak néhány levelet, idén végre elérkezett a személyes találkozás ideje. Bár Ellie kezdetben nagyon ideges volt a személyes találkozás miatt, az nagyon jól sikerült: az édesanyjával 5 teljes órán át beszélgettek, és nagyszerűen megértették egymást.
Ellie nagy örömére felfedezte, hogy az édesanyjával nagyon is hasonlítanak egymásra, ahogy azt mindig is remélte.
„Ami igazán megérintette a szívemet, az az volt, hogy minden nap gondol rám. És ez nagyon megfogott, mert mindig is a lányának tekintett. Az, hogy megtudtam, ki vagyok, hogy láthattam az anyámat, aki életet adott nekem, és választ kaptam azokra a kérdésekre, amiket éveken át cipeltem magamban, teljesebbé tett” – mondta Ellie.
Biológiai anyja azt is elárulta, hogy azonnal felismerte őt, amikor meglátta a tévében, és onnantól kezdve követte sportolói karrierjét.
Ellie azt mondja, mindenképpen szeretne saját családot alapítani a párjával, és bár tudja, hogy gyerekeik nagy valószínűséggel öröklik a rendellenességüket, ez egyáltalán nem bizonytalanította el.
