A gyermekvállalás az a téma, amelyhez valamennyien másképp állunk hozzá. Van, akinek kidolgozott forgatókönyve van arról, hogy mikor és milyen körülmények között várja első gyermekét, míg vannak emberek, akik sokkal lazábbra veszik a dolgot, és egyszerűen csak a szülővé válás folyamatának örülnek, a végeredményt tekintik főcélnak.
Lucinda, egy kétgyermekes brit édesanya is az utóbbi táborhoz csatlakozik. Annyit tudott biztosra, hogy gyermeket szeretne, a körülmények pedig nem érdekelték. Így rendkívül boldog volt, amikor kiderült, teherbe esett: az álma teljesült, végre anya lesz. De a legtöbb nővel ellentétben, neki fogalma sincs, kik az apukák. Nem, nem egy görbe este emlékezetkiesős kalandjának az eredményeképpen fogantak meg a gyermekei: Lucinda a mesterséges megtermékenyítés segítségével lett kétszer is édesanya – írja a The Sun.
A Cornwallban élő 48 éves nő, aki egyébként íróként keresi a kenyerét, sosem tartotta fontosnak, hogy legyen egy (szülő)társa. Nem akarta azzal elpazarolni az energiáját és az életét, hogy „az igazira” vár, miközben kisétál a termékeny éveiből, és lemarad az álmáról. Így inkább abba kamatoztatta minden erejét, hogy független nőként vállalt gyermeket úgy, hogy azoknak sosem kell átélniük a szakítással járó veszteséget, a szüleik elválásának traumáját.
Lucinda elsőszülött lánya, Rafi most 10 éves, a kicsi, Aelfrida pedig 7. Az édesanya őszintén mesélt a történetükről: „’Olyan bátor vagy, hogy egyedül csinálod!’ – mondják nekem az emberek, amikor megtudják, hogy egyedülálló anya vagyok. ’Nem’ – javítom ki őket. Bátor dolog mással együtt csinálni. Ez a könnyebbik út. Legalábbis számomra az volt. Egyszer sem bántam meg, hogy dán spermadonorral szültem a gyermekeimet” – írta Lucinda.
Már fiatalon tudta, hogy a hosszútávú kapcsolatok nem az ő világa, de gyereket mindig is szeretett volna, ezért felmérte a lehetőségeit. Felkeresett egy mesterséges megtermékenyítéssel foglalkozó klinikát, és elindult az álmai felé vezető úton.
„Kétségtelenül vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy a nők azért csinálják ezt, mert nem találnak férfit. Tévednek. Rengeteg férfi-jelöltem volt, de vagy alkalmatlanok voltak apa-alapanyagnak, vagy úgy találtuk, hogy nem tudunk megbirkózni a párkapcsolati dologgal. Mivel oly sok házasság és kapcsolat megy tönkre, minden esély megvan arra, hogy az adott kapcsolatban fogant gyermek elvált szülőkkel nőjön fel”. Ezt pedig nem akarta.
Lucinda 2012-ben, 36 évesen vágott bele először a lombikprogramba. „Akkoriban párkapcsolatban éltem egy olyan férfival, aki nem akart gyereket. Neki azonban nem volt problémája azzal, hogy egyedül folytassam. Ilyen szempontból szerencsés voltam: nem kellett választanom” – vallotta. Nem verte nagydobra a tervét, csak a hozzá legközelebb állókat avatta be, akik támogatták őt a döntésében.
„Négy petesejtet termékenyítettem meg. Ez tökéletes volt számomra. Nem tudtam volna elviselni, hogy egyetlen fel nem használt embriót is elpusztítsanak, de örültem volna, ha négy gyermekem lesz (bár tudtam, hogy ennek kicsi a valószínűsége). Öt nappal a petesejtgyűjtésem után megtörtént az első embrióbeültetésem” – folytatta a történetet Lucinda. A két hét várakozási idő volt a legnehezebb, de „soha nem fogom elfelejteni, hogy azon a sötét decemberi reggelen vettem ki a terhességi tesztet, és két kék vonalat találtam az ablakban” – idézte fel az emléket a nő.
Rafi 2013 augusztusában született. Három évvel később, Lucinda készen állt élete második legizgalmasabb kalandjára: kistestvért akart a lányának. „Egy fagyasztott embriót ültettem át. Sajnos ez nem jött be. A következő viszont igen, és 2017 januárjában megérkezett a lányom, Aelfrida. Két évvel ezután az utolsó embriómmal próbálkoztam: ismét nem sikerült” – mesélte az anyuka.
Bár mélyen gyászolja ezeknek a babáknak az elvesztését, Lucinda rendkívül hálás azért, amije van: két gyönyörű gyermeke, akik teljessé teszik az életét. „Amikor Rafi 18 éves lesz, találkozhat a donorjával. Remélem, találkozhatok vele, hogy megköszönhessem neki, hogy életem két legjobb ajándékát adta nekem” – zárta a történetét Lucinda.
