A portré évtizedekig lógott egy olcsó keretben a Lo Rosso család nappalijának falán, miután Luigi Lo Rosso az 1960-as években rábukkant egy villa pincéjében Capri szigetén, és a család azon is elgondolkozott, hogy megszabadul tőle, most azonban úgy tűnik, több millió eurót érhet.
Miután 1962-ben rábukkant a festményre, Luigi Lo Rosso hazavitte magával a feltekert vásznat Pompejibe, ahol a következő évtizedekben egy olcsó keretben lógott a nappali falán, mivel nem tudta eladni azt. A felesége soha nem kedvelte a festményt, sőt, „borzalmasnak” minősítette azt, és azt mondta, amikor a festményre nézett, bosszantotta a portrén látható nő furcsa arckifejezése.
A család nem tulajdonított nagy jelentőséget a képnek, így az évekig porosodott a nappalijuk falán, egy alkalommal pedig mosogatószerrel is átdörzsölték, majd egyszerűen kitették száradni az udvarra.
A találgatások a kép eredetét illetően akkor kezdődtek, amikor Luigi fia, Andrea, aki a nagynénjétől egy művészettörténeti enciklopédiát kapott ajándékba, érdeklődni kezdett iránta, miután felfigyelt a bal felső sarokban lévő aláírásra.
Évekig próbált többet megtudni a festményről, amelyen látszólag Picasso aláírása volt, de az eredmények mindig kétértelműek voltak. Végül úgy döntött, szakértők segítségét veszi igénybe. Az első, akivel konzultált, Vittorio Sgarbi, egy ismert olasz műkritikus és művészettörténész volt, aki azt mondta neki, a festmény hiteles lehet, de további kutatásokra lenne szükség a megerősítéshez.
A szakértők most úgy vélik, a kép Dora Maar francia fotográfus és festőnő portréja lehet, aki Picasso szeretője és múzsája volt. Ezt a feltételezést az is megerősíti, hogy Picasso az 1940-es években és az 1950-es évek elején több alkalommal is ellátogatott Capri szigetére, ahol a festményre rábukkantak.
Andrea szerint az apjának fogalma sem volt róla, mekkora értéknek kerülhetett a birtokába, de ő eltökélte, hogy kideríti az igazságot. A Luca Gentile Marcante, az Arcadia Alapítvány elnöke által vezetett szakértői csoport elemzések hosszú sorát végezte el a festményen, és Cinzia Altieri grafológus megerősítette, hogy az aláírás valóban a festőé lehet.
Bár a szakértői csoport kutatásai alapján a festmény hiteles Picasso alkotás lehet, a hivatalos elismerés még várat magára. Andrea többször is felvette a kapcsolatot a Picasso Alapítvánnyal, az intézménnyel, amelynek hatáskörébe tartozik a spanyol mester műveinek hitelességének megerősítése, de eddig nem járt sikerrel. Az alapítvány naponta több száz üzenetet kap olyan emberektől, akik azt állítják, hogy a birtokukban van egy eredeti Picasso festmény, de ezek közül sok téves riasztásnak bizonyul.
Az olasz hatóságok közben ideiglenesen elkobozták a festményt – amit most egy milánói széfben őriznek – mert azt gyanították, hogy esetleg lopott lehet. Az akadályok ellenére Andrea és szakértői csapata továbbra is fáradhatatlanul dolgozik a festmény hitelesítésén.
„Mi csak egy átlagos család vagyunk, soha nem akartunk vagyont keresni ezzel a festménnyel. Csak az igazságot akarjuk kideríteni” – mondta Andrea Lo Rosso a The Guardian-nek. Ha azonban a festményt valódi Picassónak ismerik el, a család azt tervezi, hogy elárverezi, részben azért, hogy fedezze az évek során végzett elemzések költségeit.
