Ha jártunk már legalább egyszer hajókikötőben, akkor valószínűleg észrevettük, hogy a vízvonal alatt minden hajó pirosra van festve.
Mivel a hajó ezen része a vízvonal alatt van, furcsának tűnhet egy adott szín kiválasztása. Ennek oka a hagyományok – és a férgek. Legyen szó akár tengerjáró, katonai vagy teherhajóról, a vízvonal alatti rész mindig vörösre van festve, és az orr részen számokat találunk.
De miért piros és nem zöld?
A XIX. századig a hajókat általában fából készítették. Csak az 1800-as évek után tértek át a vas- és acélhajókra, és a vitorlákat a gőzgépek váltották fel. A fából készült vízi járműveket védeni kellett a férgektől, algáktól és más tengeri élőlényektől, amelyek fával táplálkoztak, ezért a matrózok rézfestékkel borították be hajótestet, hogy megvédjék az enyészettől. Ezenkívül a víz és a fa nem egy jó párosítás a réz pedig megvédte a hajót a rothadástól.
A festéknek tehát a réz adta a vörös árnyalatát, ezenkívül mérgező anyag lévén, képes volt távol tartani a tengeri élőlényeket. Ezzel a védőréteggel a hajók már nem vonzották a növényeket és az élőlényeket, hogy azok a hajófenékbe kapaszkodjanak, és ezáltal megnehezítsék a haladást. Ez azért volt fontos, mert bármi, ami a hajótesthez csatlakozott lelassította a hajót, ami ezáltal még több üzemanyagot fogyasztott.
Manapság a hajók vízvonal alatti hajótestét réz-oxid festékekkel védik, és bár a színük lehetne zöld, sárga vagy kék, a legtöbb esetben továbbra is a piros szín hagyományát követik.
A hajó orrán általában néhány függőlegesen elhelyezett, és fehérre festett szám található. Ez segít a matrózoknak abban, hogy ennek alapján tudják, mennyit is cipel az adott hajó. Minél több rakomány van a fedélzeten, annál alacsonyabban lesz a hajó a vízen, és annál nagyobbaknak tűnnek a rajta lévő számok. Ez segíthet nekik kiszámítani azt is, hogy mennyi üzemanyagra lesz szükség az utazás során.
