Háromezer év hosszú idő még a történelem számára is. A görögországi Kréta szigetén áll egy olajfa, amely már akkor gyökereket eresztett a földbe, amikor az ókori civilizációk még csak formálódni kezdtek. A különleges fa ma is él, termést hoz, és évről évre turisták ezreit vonzza a világ minden tájáról.
A legendás olajfa Ano Vouves falujában található, Chania megyében, a Kissamos régióban. A nemzetközi kutatások szerint a fa körülbelül háromezer éves, így sok szakértő a világ legidősebb ma is termő olajfájaként tartja számon.
A látvány önmagában is lenyűgöző. A hatalmas törzs kerülete eléri a 12,5 métert, átmérője pedig közel 4,6 méter. A fa a helyi tsounati olajfafajtához tartozik, amelyet évszázadokkal ezelőtt egy vadon növő olajfára oltottak rá. Ennek köszönhetően törzse különleges, szinte szoborszerű formát öltött, amely egyszerre idézi egy ősi szikla és egy élő műalkotás képét.
A helyiek számára a fa jóval több egyszerű természeti látványosságnál. A környék lakói generációk óta úgy tekintenek rá, mint a kitartás, az élet és a folytonos megújulás jelképére.
A görög hatóságok már 1990-ben felismerték különleges jelentőségét. A Chania prefektúra döntése alapján az olajfát hivatalosan is természeti műemlékké nyilvánították, elismerve egyedülálló történelmi és kulturális értékét.
Talán még ennél is figyelemreméltóbb, hogy az ősi fa nem csupán életben maradt, hanem napjainkban is kiváló minőségű olajbogyót terem. Ezekből készül az a híres krétai olívaolaj, amelyet sokan a világ legjobbjai között emlegetnek.
A fa belseje az évszázadok során fokozatosan kiüregesedett, a szívfa eltűnt, a külső részek mégis folyamatosan megújulnak és regenerálódnak. Éppen ez a rendkívüli alkalmazkodóképesség tette az olajfát már az ókorban is a halhatatlanság és az örök élet egyik legerősebb szimbólumává.
Nyáron turisták ezrei érkeznek ide, köztük sok romániai látogató is, akik kíváncsiak arra a fára, amely három évezreden át túlélte a háborúkat, birodalmak bukását és egész korszakok eltűnését.
A legtöbb látogatót egyszerre nyűgözi le a monumentális törzs és az a tény, hogy a fa még mindig termést hoz. Sokan percekig csendben állnak mellette, miközben megpróbálják felfogni, hogy ez az élőlény már akkor is itt állt, amikor az emberiség történelmének számos ismert fejezete még el sem kezdődött.
A domboldal, ahol az ősi olajfa található, szinte teljes egészében olajligetekkel borított. Több ezer fa nő a környéken, a helyiek pedig meggyőződéssel vallják, hogy itt készül a világ egyik legfinomabb olívaolaja.
Az olajfa különleges helyet foglal el a görög kultúrában és történelemben. Évezredek óta a béke, a jólét, az újjászületés és a bőség jelképe. A mediterrán táj elképzelhetetlen nélküle, akárcsak a görög identitás.
Az ókori görögök a tölgy mellett az egyik legszentebb faként tisztelték. A mitológiai történetekben és vallási szertartásokban is fontos szerepet kapott, a győzteseket olajágkoszorúval jutalmazták, az olívaolajat pedig felbecsülhetetlen értékű kincsnek tartották.
Nem véletlen, hogy Homérosz az olívaolajat egyszerűen csak „folyékony aranynak” nevezte.
Az ókor embere nemcsak táplálékként használta, hanem gyógyításra, a bőr és a haj ápolására, valamint az élet meghosszabbításának eszközeként is tekintett rá.
A történészek szerint az olajbogyó termesztése több mint hatezer éves múltra tekint vissza. Augustin Pyrame de Candolle botanikus kutatásai alapján az emberek már időszámításunk előtt négyezer évvel is termesztették ezt a növényt Kis-Ázsia partvidékén.
Napjainkban a világ mintegy 800 millió olajfájának közel 95 százaléka a Földközi-tenger térségében található. Görögországban az olajültetvények az ország mezőgazdasági területének jelentős részét fedik le, és továbbra is a görög mezőgazdaság egyik legfontosabb pillérét jelentik.
A vouvesi olajfa pedig továbbra is csendben teszi a dolgát: minden tavasszal új hajtásokat hoz, minden ősszel termést érlel, és tovább írja azt a történetet, amely már három évezreddel ezelőtt elkezdődött.
