A valaha élt legnagyobb főemlős majdnem 3 méter magas lehetett, és kétszer annyit nyomhatott, mint egy gorilla. Hogy miért és mikor tűnt el ez a legendás behemót, amely a köztudatban „az igazi King Kong” néven vált ismertté, az a paleontológia egyik legnagyobb rejtélye.
A Gigantopithecus nevű fajt először G.H.R. von Koenigswald német-holland paleontológus azonosította, körülbelül egy évszázaddal korábban, amikor egy hongkongi gyógyszertárban „sárkánycsontként” árult óriási fogakat elemzett.
Azóta a kihalt faj mintegy 2000 megkövesedett fogát és négy állkapocscsontját tárták fel dél-kínai barlangokban.
Egy új tanulmány pedig most újabb részleteket fedett fel a Gigantopithecus eltűnésének kevéssé ismert körülményeiről.
A kutatás szerzői úgy vélik, hogy ez az óriás emlős 295.000 – 215.000 évvel ezelőtt halt ki, miután az éghajlat egyre inkább megváltozott, és elkezdtek kialakulni az évszakok, a növényevő főemlős pedig nem tudott alkalmazkodni ehhez.
Mielőtt a Gigantopithecus populációja az éghajlatváltozás miatt fogyatkozni kezdett volna, a faj 2 millió évvel ezelőtt még nagyszerűen boldogult a gazdag és változatos erdei környezetben, és főleg gyümölcsöt fogyasztott – mondta Kira Westaway, az ausztráliai Macquarie Egyetem professzora.
Az első nagyobb környezeti változások 700.000 – 600.000 évvel ezelőtt következtek be, és ekkor kezdett felmerülni az a probléma, hogy egyre kevesebb gyümölcs állt a növényevő állatok rendelkezésére – magyarázta Westaway.
A kutatók a kihalt óriások fogszerkezetét elemezve arra a következtetésre jutottak, hogy ezután kevésbé tápláló ételekre kellett támaszkodniuk. „A fogakon található lyukak és karcolások arra utalnak, hogy a Gigantopithecus nagyon rostos táplálékot evett, például fakérget és gallyakat az erdő talajáról” – fogalmaz a tanulmány.
A kínai és ausztrál tudósok 22 barlangból gyűjtöttek megkövesedett maradványokat a Vietnámmal határos dél-kínai Kuanghszi-Csuang Autonóm Területen. A barlangok felében találtak Gigantopithecus-fosszíliákat, míg a másik felében nem.
A 2 millió éves barlangokban a kutatók több száz fogat is találtak, de az újabb barlangokban – azokban, amelyek az állatok kihalásának időszakából származnak – csak 3-4-et.
A kutatócsoport megállapította, hogy az óriás főemlősök nem alkalmazkodtak jól a változó környezeti feltételekhez, és a számuk ennek következtében egyre csökkent.
Nyak alatti fosszíliákat még nem fedeztek fel és nem dokumentáltak. Tekintettel arra, hogy az állat 2 millió évig élt Ázsia egyes részein, Westaway szerint ez meglepő. A tanulmány szerzői szerint az óriás főemlősök nem éltek barlangokban. A barlangokban felfedezett maradványokat feltehetően rágcsálók hordhatták be magukkal.
Ez megmagyarázza, hogy miért csak a Gigantopithecus legkeményebb testrészéből lettek fosszíliák – tehát a fej csontjaiból és a fogakból. Mivel azonban a koponyán kívül más testrészekből nem maradtak fenn fosszíliák, miatt nehéz pontosan megállapítani, hogy nézhetett ki ez az állat. A felső őrlőfogak 57,8%-kal nagyobbak, mint egy gorilláé, az alsó őrlőfogak pedig 33%-kal, ami arra utal, hogy az állat testsúlya valahol 200 és 300 kilogramm között lehetett.
Az óriás főemlős valószínűleg a talajon élhetett, és az öklére támaszkodva járhatott, a gorillákhoz hasonlóan. Egy 2019-es elemzés egy Gigantopithecus fosszíliából származó fehérjékről kimutatta, hogy a faj legközelebbi ma is élő rokona a borneói orangután.
A Homo erectus, az ember őse Észak-Kína és Indonézia régióiban élt abban az időben, amikor Gigantopithecus a mai Dél-Kína részét képező erdőkben élt.
Egy olyan barlang közelében, ahol Gigantopithecus-fosszíliákat találtak, a régészek több, 800 000 éves kőszerszámot is felfedeztek. Bár a tudósoknak nincs egyértelmű bizonyítékuk arra, hogy a Homo erectus és a Gigantopithecus ugyanazon a területen élt volna, fennáll a lehetősége annak, hogy az ember ősei találkozhattak az „igazi King Konggal.”
