Az esküvő maga a fénypont egy pár életében, így nem meglepő, hogy a jeles napon az egybekelők csak tündökölni szeretnének. Dekor, terem, menü, minibárok, nyitótánc, fotós – lassan iparággá fejlődött az esküvőszervezés. És a ruha – ó, igen, a ruhának mindent vinnie kell! Ezért minden menyasszony arra törekszik, hogy a tökéletesség jegyében, megtalálva saját stílusát, élete legszebb napján a leggyönyörűbb és legegyedibb ruhakölteményben gyönyörködtessen.
A finn Veronika Lindberg, művésznevén Kika, imád kézimunkázni. Köt, horgol, ruhákat tervez, és YouTube csatornát is működtet az alkotásairól. Nemrég volt az esküvője, ezért úgy gondolta, meglepi magát egy saját készítésű, teljesen egyedi ruhával. Megálmodott magának egy csodaszép kötött-horgolt darabot, és neki is látott a megalkotásának. Az „elég őrült projektjéről” és annak részleteiről a The Epoch Times-nak is mesélt.
„Az egész nagyon spontán volt, nem volt olyan sok időnk tervezni” – mondta Lindberg, utalva az esküvői ruhája mögötti történetre. „Először azt gondoltam, hogy túl stresszes lenne a saját esküvői ruhámat elkészíteni. Azt is gondoltam, hogy ha megrendelem, az olyan sokáig tartana… aztán elkezdtem gondolkodni: ‘Talán mégis inkább magamnak kellene elkészítenem. Tervező vagyok, a kötés az, amihez értek!” – született meg a döntés a kötőtűk nagymesterétől.
A menyasszony néhány napot arra fordított, hogy vázlatokat készítsen, tervezzen, és ötleteket gyűjtsön. Pontosan tudta, mit akar, ami a ruha fazonját illeti: mindig is hosszú ujjú, földig érő menyasszonyi ruhát képzelt el magának, négyzet alakú nyakkivágással. Ami pedig a tervezés többi részét illeti, azt mondta: „Megnéztem, hogyan fog működni, aztán úgymond menet közben kialakul”.
Rendelt 2,5 kilogramm százszázalékos selyemfonalat Dániából, és elkezdte elkészíteni a ruháját. Felülről kezdte, és a „Japanese Knitting Stitch Bible” című könyvből merített inspirációt a csipkemintákhoz. De hiába gyakorlott kézimunkázó, a projekt számára sem volt kihívásoktól mentes.
Amikor először fejezte be a mídert az ujjakkal együtt, rájött, hogy túl nagy. Ezért ki kellett bontania, és egy napi munkáját újraalkotnia. „Ez egy nagyon frusztráló pillanat volt” – fogalmazott Lindberg. De miután elkészült a ruhája felső része, végleg lemondott a B-tervről, hogy vegyen egy tartalék ruhát arra az esetre, ha az övé mégis rosszul sikerülne.
A szoknyarész megtervezése és létrehozása egy újabb kihívás volt számára. „Azt akartam, hogy legyen lágy esése és szép csipkemintája” – mondta. „Az eredeti tervem az volt, hogy ezt is horgolom, [de] egy bizonyos ponton rájöttem, hogy [a horgolás] túl vastag, így nem volt meg az a lengés… Azt gondoltam, ez nem fog működni, és akkor úgy döntöttem, oké, akkor kötnöm kell az egész szoknyát!” – határozta el Veronika.
Lindberg hat hétig dolgozott a ruháján. Becslése szerint majdnem négy hétbe telt, amíg csak a szoknyát elkészítette. Mindeközben zajlottak az esküvői előkészületek, és a párjával épp az új otthonukba költöztek.
Egy héttel az esküvő előtt, amikor már majdnem készen volt a ruha, Kika elkövetett egy „hibát”, aminek következtében újabb darabot kellett visszabontania, majd újrakezdenie. „Úgy éreztem, hogy ‘Ó, most már jó lenne végre befejezni'” – vallotta a nő. „Talán ez volt a legnehezebb rész, [hogy] folytassam” – fogalmazott Lindberg, akinek a figyelme arra is kiterjedt, hogy készítsen a ruha alá egy diszkrét, blúzszerű viseletet, hogy az anyag kevésbé legyen átlátszó.
Lindberg vőlegénye kezdettől fogva szkeptikusan állt hozzá a menyasszonya terveihez, a nővére pedig azzal fokozta a pánikhangulatot, hogy gyakran telefonált, ellenőrizve a ruhakészítés előrehaladását. De a végén mindketten le voltak nyűgözve. Lindberg megcsinálta!
A nő statisztikát is vezetett a munkafázisokról, az időtartamról és persze az anyagiakról. Összegezve, a menyasszonyi ruhája 45 nap alatt készült el, 200 órányi kézimunkázást igényelt, és közel 400 dollárba (166 ezer forintba) került. A főpróbát egy nappal az esküvő előtt tartotta, és szerencsére ő is elégedett volt a munkájával. Az eseményt az új otthonuk hátsó udvarán tartották.
„Nem tudtam, hogyan fog kinézni, amíg tényleg, mondhatni, be nem fejeztem a ruhát, és fel nem próbáltam” – vallotta be Veronika. „De nagyon, nagyon szépnek és különlegesnek éreztem.”
Lindberg a ruhakészítés teljes folyamatát megosztotta az Instagramon és a YouTube-on, sokak számára nyújtva inspirációt a hasonló projektekhez. Egy dologgal viszont a nagymester sem számolt: a kötött anyag, ekkora mennyiségben, kényelmes ugyan, de bizony megnyúlik. „A nap folyamán valószínűleg négy-öt centimétert nőtt! Az éjszaka végére a szoknya teljesen koszos volt. Ez elég vicces volt” – mulatott az emléken az ara.
Az esküvőjük gyakorlatilag házavató parti is volt, ezért a nagy napot Lindberg „eléggé informálisnak … egy kicsit bohém és romantikusnak” írta le, zenével, tánccal és egy hatalmas pizzasütő ételkamionnal, amely biztosította a mennyei falatokat a vendégek számára. Lindberg nem bonyolította túl a dolgot: ő maga sminkelte magát, és tiaraként virágot viselt a hajában, míg férje nadrágot és nadrágtartót viselt. A telefonját is távol tartotta, hogy élvezhesse a napot a barátaival és a családjával.
„Ez olyasmi volt, ami miatt nagyon izgatott voltam” – nyilatkozta az Epoch Timesnak a ruha-projekt kapcsán. „Öt hétig nem csináltam más YouTube-videókat, mert csak erre koncentráltam… de úgy érzem, megtanultam, hogy amikor tényleg elkötelezem magam egy nagyobb projekt mellett, akkor tényleg nagy erőfeszítéseket teszek” – vonta le a következtetést az ügyeskezű asszony.
Nektek hogy tetszik a menyasszonyi ruha?
