Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!

Elmúltak és visszatérnek a nehéz idők, fiam – mondta az idős ember.

„Amióta az eszemet tudom, nehéz életem volt… de most mintha sokkal nehezebb lenne, mint régen volt. Az élet mintha könnyebb lett volna egykor. Az embereknek alig volt valamijük, de a lelkük mélyén mégis elégedettek voltak azzal, amijük volt. A szívük egyébbel volt tele: az egymás iránti szeretettel és tisztelettel.

Az apa apa volt, az anya anya és a gyermek… mindössze egy ártatlan kis teremtés. De ma egyre többen siránkoznak és panaszkodnak, szerte a világon, mert a boldogság számukra nem más, mint egy mesebeli fogalom.

Ha engem kérdezel, fiam, már nagyon hosszú ideje nem éreztem egy fikarcnyi kis örömet vagy békét. Azt sem tudom, mikor nevettem utoljára szívből, igazán.

Sokféleképpen elneveztem már… végül sajnálkozva kellett bevallanom, az életem csak ’egy élet’ a sok közül, olyan, mint bármelyik másik. Hisz átlagos ember vagyok. Ha pedig a gyermekeimről kérdezel, ők is jól bánnak velem.

Nem kívánok egyebet, minthogy nekik jól menjen soruk. Nekik is már megvan a saját életük, családjuk, gyerekeik. Amikor csak tudnak, jönnek és meglátogatnak, hoznak nekem ezt-azt. Míg én, az ablakból kinézve, várom őket. Nézek a semmibe, minél messzebb és messzebb, sokszor teljesen elveszve. De amikor a gyermekeimet látom, mintha a nap is felragyogna előttem.

Számomra a nap nagyon ritkán ragyog fel. Mindig azt mondják, rengeteg a dolguk, és hogy nagyon nehéz nekik gyakrabban meglátogatni engem. Valahányszor jönnek, mindig rohannak, sietve távoznak. De én megértem őket, és örülök, hogy találkoztunk, még ha rövid időre is.

Tudod, mire gondolok most, fiam? Hogy az életben minden visszakapunk. Amit a Jóisten nekünk, embereknek ad, az vissza is fordul. Hisz én is épp ilyen voltam, mint a gyermekeim. Ugyanígy bántam a szüleimmel.

Ma még fiatalok vagyunk, gyermekek, de holnap már szülők és idősek. Ma még erősek vagyunk, de holnap már gyengék és elesettek. Ki tudja, mit hoz a jövő?

Most… vagyok aki vagyok. Mindig vidám, lelkes, jókedvű ember voltam, de azok az idők elmúltak. Most csak ülök, és bámulok kifelé az ablakon. Várok. Ugyanúgy, ahogy egykor az én szüleim is vártak engem. Jegyezd meg, fiam… az életben mindent visszakapunk.”


Ha nem szeretnél lemaradni tartalmainkról, akkor lépj be a Twice.hu exkluzív Facebook csoportjába!