Egyre több jel utal arra, hogy az El Niño nagy valószínűséggel kialakul és a következő hónapokban erősödni fog, így jelentős éghajlati eseménnyé válhat, amely világszerte felboríthatja az időjárási mintákat. Az El Niño hatással lehet az atlanti hurrikánszezonra, és még jobban felmelegítheti a bolygót, ami 2026-ban vagy 2027-ben rekordhőmérsékletet eredményezhet – írja a CNN.
Az El Niño és a La Niña időszakosan visszatérő éghajlati ciklusok a trópusi Csendes-óceán térségében, amelyek néhány évente jelentkeznek, és komoly hatással lehetnek a globális időjárásra.
Előfordulhat, hogy Afrika egyes részein áradásokat, máshol viszont súlyos aszályt okoznak. Észak-Amerika nyugati partvidékén erős téli viharokat hozhatnak, és az El Niño esetén a globális hőhullámok is intenzívebbé válhatnak.
Az El Niño jelenséget a trópusi Csendes-óceán egyenlítői vizeinek szokatlanul melegsége, valamint a légköri szél és a csapadék mintázatokban bekövetkező változások jellemzik. Ezek a változások elég jelentősek ahhoz, hogy befolyásolják az időjárást az egész világon. Jelenleg szokatlanul meleg víztömegek terjednek az óceán felszíne alatt, a nyugati trópusi Csendes-óceántól a keleti térség felé — ami akár egy közelgő El Niño előjele is lehet.
Bár az előrejelzésekben még mindig jelentős a bizonytalanság, az amerikai és ausztrál El Niño-megfigyelő központok többségének modelljei azt mutatják, hogy a jelenlegi gyenge La Niña a következő hónapokban fokozatosan gyengülni fog. A La Niña tulajdonképpen az El Niño „hideg” párja, amely szintén képes globális időjárási zavarokat okozni.
A szakértők egyelőre arra számítanak, hogy kialakul az úgynevezett „ENSO–semleges” állapot, ami azt jelenti, hogy sem a La Niña, sem az El Niño nincs jelen. Ez várhatóan a tavasz második felének nagy részében és a nyár elején lesz jellemző.
Ezután – több tényezőtől függően, például a passzátszelek irányától és erősségétől, illetve attól, hogy a szokásosnál melegebb víztömegek a nyugati trópusi Csendes-óceánból kelet felé vándorolnak-e – a nyár vége és az ősz között valamikor kialakulhat az El Niño-jelenség.
Az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási Hivatal (National Oceanic and Atmospheric Administration – NOAA) az Ausztrál Meteorológiai Szolgálat és más kutatócsoportok előrejelzései nagyjából ugyanazt a forgatókönyvet mutatják, bár eltérő bizonyossági szinttel és kisebb különbségekkel abban, hogy pontosan mikor alakulhat ki a jelenség.
Jelenleg az óceán állapota egyre inkább El Niño-szerű mintázatot mutat, és várhatóan ez még erőteljesebbé válik. A légköri keringés viszont még mindig egy gyenge La Niña hatását tükrözi. Ez azt jelenti, hogy ha az El Niño valóban kialakul, a hatásai csak néhány hónap múlva jelentkezhetnek.
Ahhoz, hogy nagyobb biztonsággal lehessen előre jelezni egy El Niño kialakulását, az egyenlítő mentén keletről nyugat felé fújó passzátszeleknek gyengülniük kellene. Ez lehetővé tenné, hogy a Csendes-óceán nyugati részén felhalmozódott melegebb víz kelet felé áramoljon, majd a felszínre emelkedjen. Egyelőre ez a változás még nem jelent meg tartósan, de a számítógépes modellek szerint a következő hónapokban bekövetkezhet.
Sőt, néhány modell – köztük az ismert európai előrejelzési rendszer – meglehetősen határozottan számol azzal, hogy az El Niño kialakul, és ősz végére akár egy erősebb jelenséggé, úgynevezett „szuper El Niñóvá” is fokozódhat. Ha ez valóban megtörténik, az atlanti hurrikánszezon a szokásosnál csendesebb lehet, mivel az El Niño gyakran együtt jár a szélnyírás (wind shear) erősödésével a trópusi Atlanti-óceán fölött. A szélnyírás a szélsebesség vagy a szélirány hirtelen, rövid távolságon belüli, jelentős megváltozása a légkörben, ami történhet függőlegesen (magassággal) vagy vízszintesen. A szélnyírás gátolja a trópusi viharok és hurrikánok kialakulását, illetve gyengíti a már meglévő rendszereket.
Az El Niño években általában emelkedik a globális átlagos felszíni hőmérséklet, ami az ember által okozott globális felmelegedéssel együtt hőmérsékleti rekordokat eredményez. Egy erős El Niño, amelyet néha „szuper El Niñónak is neveznek, szinte biztosan rekordmagasságba emelné a globális hőmérsékletet, ami felgyorsítaná a felmelegedést, és gyakoribb korallfehéredési eseményeket, valamint más káros környezeti hatásokat is okozhatna. Korallfehéredésnek nevezik azt a jelenséget, melynek során a korallok elveszítik a színüket.
A meteorológusok ugyanakkor figyelmeztetnek, hogy ebben az időszakban az El Niño-előrejelzések kevésbé pontosak. Ezt a jelenséget „tavaszi előrejelzési korlátnak” (spring predictability barrier, SPB) nevezik. Néhány szakember úgy írja le ezt a helyzetet, mintha sűrű ködben próbálnánk időjárást jósolni: meg kell várni, amíg a „köd felszáll”, hogy tisztábban lehessen látni, mi fog történni.
Ez a korlát, vagy akadály arra az időszakra utal, amikor a szezonális éghajlati modellek által adott előrejelzések kevésbé megbízhatóak, mint az év más részeiben. Emiatt bár a megfigyelések egyre inkább egy közelgő El Niño kialakulására utalnak, és a számítógépes modellek szerint is nagyobb az esélye annak, hogy a következő hónapokban kialakul a jelenség, a bizonyosság még nem túl magas.
Általában az El Niño előrejelzések júniusban, a nyár közeledtével válnak megbízhatóbbá.
