Nem újdonság kijelenteni, hogy az emberek sokan vannak és sokfélék, emiatt pedig az összeférhetetlenség bizonyos egyének között természetes. Vannak azonban esetek, melyek kissé megrázóbbak, mint gondolnánk. Egy anyuka például arról írt a Reddit-en, mennyire „gyűlöli” a férje biológiai kislányát, akit egyébként örökbefogadott, mert állandóan „nyafog”, és ezzel „pokollá teszi” az életét.
A nő azt állítja, terápiára van szüksége, annyira nem bírja ezt a negatív energiát, ami a 13 éves kislányból sugárzik. Bevallotta, a gyermek viselkedése számára unalmas és idegesítő. Nagyjából egy éve fogadta örökbe a kislányt, amikor férjhez ment az apukájához. De a gyermek mogorva és tiszteletlen viselkedése lassan elviselhetetlenné teszi az életét, emiatt pedig nagyon szégyelli magát.
„Ő a férjem biológiai gyermeke, de a biológiai anya már 18 hónapos kora óta nincs képben. Őszintén törődöm vele, és a legjobbat akarom neki, de szent ég, nem szeretem őt!” – vallotta őszintén a nő.
Otthonülő anyukaként a napjai arról szólnak, hogy gondoskodik az örökbefogadott kislányról és a saját biológiai fiáról, a kislányt különböző foglalkozásokra viszi, beszélget az érdeklődési köréről, ismeri a barátait, pizsamapartikat rendez, és próbál minél jobban kötődni hozzá, de ez valahogyan mégsem sikerül neki.
Azt is bevallotta, a kislánnyal sokkal több időt tölt, mint a családja többi tagjával, és annak ellenére, hogy a lány „jó gyerek”, jó jegyeket hoz, nem keveredik bajba, mégis, együtt élni vele igazi kihívás számára.
„Otthon ő egy terrorista. Szeszélyes, mogorva, durva. Minden nap tojáshéjon kell járnom körülötte. Bármilyen megjegyzést teszek, mindig valami durva, gúnyos válasz érkezik. Alattomos és megrögzött hazudozó. Minden nap felveszem őt az iskolából, és a kedvenc rágcsálnivalóit vagy italait tartogatom neki. A kocsiban olyan zene szól, amit szeret. Igyekszem ragyogó és napsütéses mosollyal köszönteni, és megkérdezem, milyen volt a napja. Legtöbbször azt hallom, hogy ’szörnyű’. Megkérdezem, mi a baj, vagy mi történt, és ő valami hihetetlenül jelentéktelen dolgot hoz fel, mint például: ’a barátaim egyszerre akartak beszélni velem, és én annyira ideges voltam’, vagy ’elvesztettem a ceruzámat, és nagyon ki vagyok akadva’. A legapróbb dolgok is teljesen tönkretehetik a napját. Megreked az érzelmeiben. Nincs perspektívája arra, hogy milyen szép is az élete” – írta az anyuka.
Azt is elmesélte, terápiára járatja a kislányt, a hangulata és a hozzáállása miatt, illetve mert olykor különösen indulatos, de ez még nem javított a helyzeten. Úgy gondolja, ezek után már neki is szüksége van terápiára, mert egyszerűen nem tudja, hogyan máshogy segíthetne a gyermekén.
„Annyira aggódom miatta, szeretném minél hamarabb a gyökerét megtalálni a problémáinak, hogy újra boldog család lehessünk. Őszintén nem tudom, miért olyan boldogtalan és dühös állandóan, de ez annyira nyomaszt. Már ott tartok, hogy komolyan negatív gondolataim vannak vele kapcsolatban, és rettegek a vele való érintkezéstől. Tudom, hogy a probléma egy része az, hogy próbálok jó anya lenni, míg ő továbbra is dühös és mogorva. Azt is tudom, hogy ezek normális tinédzser viselkedések. De úgy érzem, neheztelek rá” – fogalmazott az anyuka.
Hozzátette: „Olyan családban nőttem fel, ahol tojáshéjon kellett járnom egy bántalmazó, alkoholista apa és egy ingatag, mentálisan beteg anya körül. Nem volt szabad neheztelést vagy dühöt mutatnom. Azt hiszem, emiatt még dühösebb vagyok rá. Ez szánalmas”. De mivel javítana a helyzeten, a közösség véleményét és segítségét kérte, hátha valaki tud néhány tippet, amivel megszakíthatná ezt az ördögi kört.
A felhasználók többsége egyetértett abban, hogy a nőnek valóban jól jönne a terápia. Ugyanakkor azt is megjegyezték, a megoldás olykor sokkal egyszerűbb, mint azt szülőként gondoljuk.
„Csak vonulj vissza, és adj neki teret” – írta valaki arra célozva, hogy nem mindig a körberajongás az, amire egy kamasznak szüksége van. „A lányom 13 éves. Szeszélyes, és az idő nagy részében azt akarja, hogy egyedül maradjon. Teret adok neki, és örülök az interakciónak, ha ő kezdeményezi” – tette szóvá egy másik hozzászóló.
