Lisa McCarty író és a nők egészségének szószólója a meddőség, a mentális egészség és az anyai egészség terén. Amikor 4 évvel ezelőtt életet adott kisfiának, Noah-nak, az édesapja éppen haldoklott, és Lisának egyszerre kellett megtapasztalnia a legnagyobb fájdalmat és a legnagyobb örömet az életében. Tapasztalatairól esszét írt, hogy történetével másoknak is segíthessen, akik nehézségekkel küzdenek.
„Ez az, amit életem legnehezebb hete tanított nekem a szeretetről és a gyászról” – írta Lisa, aki terhessége 40. hetében, közvetlenül azelőtt látogatta meg haldokló édesapját, hogy bement volna a kórházba, életet adni a kisfiának.
A nő édesapja több éve küzdött szívelégtelenséggel, majd később vastagbélrákot is diagnosztizáltak nála. Akkor már 14 éve a lánya gondoskodott róla, de ahogy élete végéhez közeledett, hospice ellátást kapott az otthonában.
Lisa éppen orvosi vizsgálaton volt, amikor a férje, Ryan felhívta, és elmondta, hogy az édesapja állapota rohamosan romlik. Közben az is kiderült, hogy Lisa magzatvizének mennyisége jelentősen csökkent, és az orvosa közölte vele, hogy még aznap este be kell indítaniuk a szülést.
A nő ezután az édesapjához sietett, hogy elbúcsúzzon tőle, azzal a tudattal, hogy ez az utolsó alkalom, amikor beszélhet vele. Ahogy leült az ágya mellé, és elkezdte figyelni őt, azonnal látta, hogy félig már elment, elkezdett elszakadni a földi élettől. Néhány percre mégis sikerült megragadnia a figyelmét, és sikerült tőle elbúcsúznia. Mindketten elmondhatták, hogy éreznek egymás iránt, és még egyszer, utoljára megölelhették egymást.
Mielőtt Lisa elindult volna, az unokahúga készített még egy fotót, amin a kislánya, Ella, éppen átöleli a pocakját, a háttérben pedig az édesapja látható. „Ez volt az utolsó kép, ami apámról és rólam készült” – írta a nő.
„Abban a pillanatban úgy éreztem, ketté kell szakadnom: hogy el kell búcsúznom az apámtól, és közben el kell mennem, hogy megszüljek egy újabb babát.”
Amikor hazaértek, Ryan lefektette Ellát, Lisa pedig összecsomagolt, hogy bemenjen a kórházba, ahol a férje másnap reggel csatlakozott hozzá. „Tudtam, hogy meg kell találnom a módját annak, hogy a gyászt, amit érzek, elszigeteljem, és felkészüljek arra, hogy életet adjak egy babának” – magyarázta a nő.
A következő 24 órában miközben vajúdott, majd életet adott Noah-nak, Lisa érzelmileg is hihetetlen megpróbáltatásokat élt át.
„A következő nap bizonyos pontjain úgy éreztem, mintha testen kívüli élményben lenne részem. Az egyik pillanatban még jelen voltam, és arra koncentráltam, hogy biztonságban világra hozzam a fiamat, a következőben pedig úgy éreztem, mintha elvesznék egy másik világban. A szívem csak arra vágyott, hogy felálljak és visszarohanjak apám lakására, hogy még egyszer megöleljem, mielőtt túl késő lenne. De nem tehettem meg. El kellett engednem, és arra kellett koncentrálnom, ami nekem és a fiamnak a legjobb” – idézte fel akkori érzéseit.
Noah 2019. február 6-án született meg. „Úgy éreztem, mintha minden beteljesedett volna. Egy élet most kezdődött, miközben egy másik a végéhez közeledett” – fogalmazta meg Lisa. Az édesapja egy nappal azután hunyt el, hogy hazavitte a kisfiát a kórházból.
„Úgy éreztem, mintha addig várt volna, hogy elhagyja a fizikai testét, amíg meg nem bizonyosodott róla, hogy otthon vagyok, és jól vagyok” – írta Lisa, hozzátéve, hogy bár ez volt élete legnehezebb időszaka, sikerült átvészelnie, és úgy érezte, erősebb lett általa.
„Ezekben a nehéz pillanatokban megtanultam néhány dolgot. Erősebbek vagyunk, mint gondolnánk. Olyan belső erőre találtam, amiről nem is tudtam, hogy megvan bennem. Azt is megtanultam, hogy még a legnehezebb pillanatok is lehetnek gyönyörűek. Azon a napon, amikor elbúcsúztam apámtól, és elmentem, hogy beindítsák a szülést, egyszerre éreztem a helyzetet lesújtónak és ironikusnak. Keserédes érzés volt, de egyben gyönyörű is. Bár borzasztóan nehéz volt meggyászolni apám elvesztését, hálás vagyok az együtt töltött időért, különösen azokért az utolsó pillanatokért, mielőtt megszületett a fiam, és mindazokért a leckékért, amelyeket apám élete során megtanított nekem” – írta, hozzátéve, hogy örökre a szívében fogja őrizni az édesapját.
