Ez a fontos gyógy- és fűszernövény nevét a barna medve után kapta, hiszen a nagytestű bundás előszeretettel fogyasztja, mikor végre felébred hosszú, téli álmából. Nem csak ő, hanem a vaddisznók is szívesen megdézsmálják a fokhagyma ízéhez hasonlító növényt, ezért is nevezik még vadfokhagymának.
A melegebb tájakon már kora tavasztól lehet gyűjteni a medvehagymát, egészen április végéig, május elejéig megtalálható az erdős területeken. A szedése nagy odafigyelést, körültekintést igényel, mivel levelei könnyedén összetéveszthetők a gyöngyvirágéval, illetve az őszi kikericsével, amelyek mérgezőek, akár halált is okozhatnak.
Abban különbözik, hogy illata a fokhagymáéhoz hasonlít a leginkább, ezért szimatoljuk körbe mindenképp, mikor leszedjük.
Főként az árnyékos erdős helyeken fordul elő, virágozni április folyamán kezd. Számos ételben használhatjuk, főzhetünk krémlevest is belőle, de a leveleik a szendvicseken is megállják a helyüket, felaprítva pedig a saláták ízvilágát fokozza. Le is lehet fagyasztani, ilyenkor egy kissé sötétebb lesz a színe, de az egészségre fontos hatóanyagainak nagy részét így is képes megőriznie.
A medvehagyma a bélflóra optimális működésének helyreállításában segít, de gyomorpanaszok ellen is jó, a hasmenésre, illetve a szorulásra is gyógyír. Emellett csökkenti a magas vérnyomást, a vért és a vesét is tisztítja, vízhajtó hatása is van és még az idegrendszert is képes megnyugtatni.
