Almási Kitti megrázónak tartja, ahogyan egyes tehetségkutatók a műsorba jelentkező, kiszolgáltatott helyzetbe kerülő emberekkel bánnak. A klinikai szakpszichológus Facebook-bejegyzésében arról írt, hogy a szereplők sokszor nem tudják előre felmérni, miként használják majd fel a róluk készült felvételeket, és milyen lelki terhet jelenthet számukra a nézők reakciója.
A bejegyzés azután jelent meg, hogy szeptember 5-én egyszerre indult el a két nagy kereskedelmi csatorna zenés tehetségkutatója: a TV2 műsorán a Megasztár kilencedik évada, az RTL-en pedig a 2026-os X-Faktor. Utóbbi szeptember 5-én és 6-án dupla epizóddal kezdte meg az új évadot.
Almási Kitti nem nevezte meg, hogy konkrétan melyik műsor vagy jelenet váltotta ki belőle az erős reakciót. Bejegyzésében általánosságban beszélt a tehetségkutatók működéséről és azokról a szereplőkről, akik nem feltétlenül képesek átlátni, milyen következményekkel járhat a nyilvános szereplés.
Almási Kitti fájdalmasnak nevezte, amit látott
A pszichológus tisztában van vele, hogy a nagy érzelmeket kiváltó és megosztó műsorok több nézőt vonzanak, a televíziózás pedig üzleti szempontok szerint is működik. Ennek ellenére úgy érezte, nem maradhat csendben.
„Tisztában vagyok vele, hogy a megosztó, nagy érzelmeket megmozgató műsorokat többen nézik, és hogy ez egy üzlet. Valószínűleg a bejegyzésemnek sincs semmi hozadéka azon túl, hogy úgy éreztem, annyira fájdalmas, amit láttam, hogy nem tudom magamban tartani” – fogalmazott.
Almási Kitti szerint könnyű azzal elintézni a szereplők helyzetét, hogy önként jelentkeztek a műsorba, így tudniuk kellett, mit vállalnak. A valóság ennél összetettebb lehet, mivel nem minden ember képes reálisan megítélni saját helyzetét és felkészülni arra, mi történik majd vele a kamerák előtt.
Nem minden jelentkező tudja felmérni a következményeket
A szakpszichológus arra is felhívta a figyelmet, hogy a szereplőknek nincs teljes ellenőrzésük afelett, milyen képet alakítanak ki róluk a műsor szerkesztői. A hosszabb felvételekből összevágott jelenetek, azok tálalása és a nézők reakciói együttesen olyan nyomást teremthetnek, amelynek súlyát előre nehéz felmérni.
„Ha emberek jelentkeznek egy műsorba, tehetségkutatóba, akkor persze vállalják a nyilvánosságot. Sokan mondhatják: ők mentek oda, tudhatták volna… Viszont arra sokan nem gondolnak, hogy nem mindenki képes arra, hogy reálisan felmérjen helyzeteket, felkészüljön arra, hogy ott mire fogják őket használni a show kedvéért, hogy miként vágnak össze abból adásokat, azt hogyan tálalják, és főleg, hogy arra aztán a nézők mit fognak reagálni.”
Különösen veszélyesnek tartja, hogy senki sem tudhatja biztosan, mennyi megszégyenítést, kritikát vagy nyilvánossággal járó lelki megterhelést képes elviselni egy jelentkező.
„Ami végképp veszélyes, hogy előre nehéz felmérni, mennyit képes ebből a nyomásból valaki elviselni. Sok tragikus történet fakadt már hasonlókból” – írta.
Etikai határt sürget a tehetségkutatókban
Almási Kitti bejegyzésének központi kérdése az volt, hogy szükség lenne-e egy olyan etikai határra, amelyet a nézettség és a szórakoztatás érdekében sem léphetnének át a televíziós műsorok készítői.
A szakpszichológus szerint különös figyelmet kellene fordítani azokra, akik a szereplés során kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, és meg kellene akadályozni, hogy az emberi méltóságukat sértő jelenetek főműsoridőben kerüljenek képernyőre.
„Nem lehet valami etikai határt bevezetni? Egy szint alá nem menni? Azokat az embereket megvédeni, akik ebben kiszolgáltatottá válnak? Nem engedni, hogy leadják főműsoridőben?”
Bejegyzését rövid, lemondó mondattal zárta: „Tudom, költői kérdések valószínűleg…”
