Lovas Rozi szerint a színházi szakmában továbbra sem sikerült olyan egyértelmű határokat és következményeket kialakítani, amelyek megakadályoznák a hatalommal való visszaélést és a bántalmazó viselkedést. A színésznő az Eszenyi Enikő körüli ügy kapcsán arról beszélt, hogy ő maga is olyan közegben nőtt fel szakmailag, ahol az ordibálást, az alázást vagy akár a kulcsdobálást sokáig a színházi működés természetes részének tekintették.
Lovas Rozi az RTL Reggeli podcastjában beszélt arról, hogy szerinte az elmúlt évek botrányai ellenére sem történt valódi áttörés a színházi abúzusok kezelésében.
„Nem igazán történt semmi, nem hoztunk olyan konszenzusos megállapodásokat akár jogi, társadalmi, szakmai értelemben, ami kikerüli ezeket a dolgokat. Újból és újból megtörténnek hasonló abúzusok a színházi szakmán belül is” – fogalmazott.
A színésznő szerint egy művész tehetsége vagy szakmai nagysága sem lehet indok arra, hogy másokat megalázzon.
„Vannak nagyon csodálatos, tehetséges emberek, de semmi sem jogosít fel arra, hogy a másikat gyaluld” – jelentette ki.
Olyan közegbe nőtt bele, ahol sok mindent el kellett viselni
Lovas Rozi arról is beszélt, hogy pályakezdőként ő maga is természetesnek vette azt a szemléletet, amely szerint bizonyos nagy rendezőktől vagy színészektől sokkal többet kell eltűrni.
Felidézte, hogy őt is érték olyan megjegyzések és piszkálódások rendezőktől, amelyek kellemetlenek voltak számára, bár saját megítélése szerint ezeket lelkileg jól tudta kezelni.
Komoly, hosszú távú következményekkel járó atrocitás őt nem érte, ugyanakkor több olyan helyzetnek is tanúja volt, amelyek már átlépték a határt.
„Ordibálás, kulcsdobálás, alázgatás jellemezte az én felnövéstörténetemet is. Nagyon durva szituációban nem voltam. Olyan helyzetben nem voltam, ahol egyértelműen azt kellett volna mondanom, hogy állj és ne tovább. Közvetlenül mellettem, vagy olyan munkahelyeken, ahol dolgoztam, történtek ilyenek” – mondta.
Szerinte a szenvedély nem lehet mentség
Lovas Rozi hangsúlyozta, tisztában van azzal, hogy a színház intenzív, konfliktusokkal teli műfaj, ahol egy próbafolyamat során könnyen kialakulhatnak veszekedések és nézeteltérések.
Szerinte azonban éppen ezért fontos kijelölni azt a pontot, amelyen túl egy konfliktus már nem szakmai vita, hanem megalázás vagy bántalmazás.
Úgy fogalmazott, a színházi világban még mindig tanulni kell azt a szemléletet, hogy valaki nem attól válik nagy művésszé, hogy közben másokat verbálisan vagy fizikailag leépít.
Az Eszenyi Enikő körüli ügy ismét felszínre hozta a problémát
Eszenyi Enikő korábbi vígszínházi működéséről több színész és színházi dolgozó tett súlyos állításokat.
Lengyel Tamás korábban azt mondta, hogy Eszenyi Enikő rendszeresen megalázó módon beszélt színészekkel, és szerinte fizikai agresszióra is volt példa.
Hujber Ferenc szintén arról beszélt, hogy fiatal színészként egy főpróbahéten végül otthagyott egy előadást, mert nem tudta tovább elviselni a rendező viselkedését.
Molnár Áron pedig ennél is súlyosabb állításokat fogalmazott meg, amikor arról beszélt, hogy Eszenyi Enikő késsel fenyegetett és falhoz vágott beosztottakat.
Eszenyi Enikő évekkel az első nyilvános megszólalások után bocsánatot kért korábbi viselkedéséért, a gesztust azonban többen nem tartották elegendőnek vagy hitelesnek.
A közbeszéd állapota is hatással van a viselkedésre
Lovas Rozi szerint a színházi világban tapasztalható problémák nem választhatók el attól sem, ahogyan a közéletben és a médiában az emberek beszélnek egymással.
Úgy véli, komoly hatása van annak, milyen kommunikációt látunk politikusoktól és más ismert közszereplőktől, illetve annak is, hogy a társadalomban milyen ügyeknek vannak valódi következményei.
„Ameddig nincsenek jogi következményei annak, ha valaki bűnt követett el a társadalom ellen, tegyük fel, nagyon sok közpénzt lopott, akkor szintén nem mozdulnak előrébb a dolgok. Nem attól fognak, ha otrombán beszélünk egymással, de közben azt az állapotot, tudatot szinten kell tartani, hogy erre megoldást kell találni” – mondta a színésznő.
