A közhiedelem szerint az ember lelke 21 grammot nyom. De vajon tényleg van ebben igazság? A lélek halhatatlanságába vetett hit a legtöbb vallás központi eleme, és különösen megnyugtató gondolat lehet, amikor elveszítünk valakit, akit szeretünk.
Talán ez az oka annak, hogy egyesek nem elégednek meg azzal, hogy a hitre bízzák ezt a kérdést, és tudományosan is próbálják bebizonyítani a lélek létezését. Az egyik ilyen meglehetősen szokatlan kísérlet eredménye szerint az emberi lélek 21 grammot nyom, és ez az elmélet azóta meglehetősen elterjedt – írja a LiveScience.com.
Ez természetesen csak feltételezés marad, hiszen a tudomány nem tudja bizonyítani a lélek létezését, így a tudósok nyilván megmérni sem tudják azt. Az amerikai orvos bizarr esete, aki mégis megpróbálkozott ezzel, ennek ellenére mindenesetre érdekes történet marad.
Egy Duncan MacDougall nevű tekintélyes bostoni orvost rendkívüli módon foglalkoztatott az emberi lélek létezésének kérdése. Arra gondolt, hogy ha az embereknek van lelkük, akkor annak nyilvánvalóan el kell foglalnia valamennyi helyet a testükben, és ha ez így van, akkor meg is lehet mérni azt.
A lélek megmérése
MacDougall szerint ennek csupán egyetlen lehetséges módja van – ha a halál pillanatában méri meg az emberi testet.
„Mivel a hipotézisünkben vizsgált anyag a halál bekövetkeztéig szervesen kapcsolódik a testhez, számomra észszerűbbnek tűnik azt gondolni, hogy ennek valamilyen gravitációs anyagnak kell lennie, és ezért a halálkor az emberi test megmérésével kimutatható” – írta az orvos 1907-ben publikált tanulmányában.
MacDougall a Dorchester’s Consumptives’ Home jótékonysági kórház segítségével látott neki a kísérletének. A kórházban többek között tuberkulózisban szenvedő betegeket kezeltek (ami akkoriban gyógyíthatatlan betegség volt), és MacDougall „kísérleti alanyai” közül többen is ezek közül a betegek közül kerültek ki. Az orvos ugyanis úgy gondolta, tökéletesen megfelelnek a kísérletének, mivel ezek a betegek „nagy kimerültség közepette” halnak meg, így nem okoznak jelentős kilengéseket mérés közben.
Összesen 6 haldokló páciens súlyát mérte meg közvetlenül a halál beállta előtt, majd utána, közülük négyen szenvedtek tuberkulózisban.
MacDougall első páciense, egy férfi, 1901. április 10-én halt meg, és a mérleg 21,2 gramm különbséget mutatott a két mérés között. Ebben a pillanatban megszületett az azóta közismert legenda. A későbbi mérések azonban már elbizonytalanítóbbak. MacDougall következő páciense 14 grammot veszített a súlyából 15 perccel azután, hogy meghalt, a harmadik esetben pedig megmagyarázhatatlan módon két lépésben történt a súlycsökkenés – először 14 gramm, majd egy perccel később már 28,3 gramm veszteséget mutatott a mérleg.
A negyedik esetet az orvos végül nem vette figyelembe, mivel a cukorbetegségben szenvedő nő halálakor „a mérleg nem volt megfelelően kalibrálva”. Ez MacDougall szerint azért történt, mert sokan ellenezték a munkáját, és szándékosan átállították a mérleget. Az ötödik esetben a páciens 10,6 grammot veszített, de a mérleg később meghibásodott, ami ezt a mérést is kérdésessé teszi. A hatodik esetet szintén nem vette figyelembe, mivel a beteg meghalt, miközben az orvos még a mérleget igazgatta.
MacDougall ezután megismételte a kísérleteket 15 kutyán, és nem talált súlycsökkenést – ami véleménye szerint azt jelezte, hogy az állatoknak nincs lelkük.
Eredményeiről MacDougall 1907-ben számolt be az American Medicine folyóiratban és a Journal of the American Society for Psychical Research folyóiratban, de a New York Times-ban is megjelent egy cikk a kísérletéről.
Megválaszolhatatlan kérdések
MacDougall tanulmányának elenyésző mintaszáma volt, és az eredményei is túlságosan eltérőek voltak, így már akkoriban is komolyan kétségbe vonták a kísérletét. Még ő maga is elismerte, hogy további mérésekre lenne szükség hipotézise igazolásához. Ez azonban végül – részben etikai okokból – mégsem történt meg.
Ugyanakkor egy oregoni farmer 2000 elején megismételte a kísérletet, de ő egy tucat birkát mért le emberek helyett. A legtöbb birka 30 és 200 gramm közötti súlykülönbséget mutatott, de ez csak néhány másodpercig tartott, mielőtt visszaállt volna az eredetileg mért súly.
Dr. Gerry Nahum vegyészmérnök és orvos pedig kidolgozott egy hipotézist, miszerint a léleknek vagy legalábbis a tudatnak az információhoz kell kapcsolódnia, aminek viszont bizonyos mennyiségű energiának kell megfelelnie. Mivel a speciális relativitáselmélet szerint E = mc², azaz a tömeg és az energia arányosak egymással, Nahum szerint elég érzékeny elektromágneses műszerekkel lényegében a lélek energiájának is mérhetőnek kellene lennie. Nahum azonban eddig nem kapott finanszírozást olyan kísérletek elvégezésére, amik igazolhatnák a hipotézisét.
Mindenesetre a tudománynak egyelőre nem sikerült megmérnie az emberi lelket, vagy egyáltalán bebizonyítani annak létezését, így úgy tűnik, ez továbbra is hit kérdése marad.
