Azt mondják, az ember szeme előtt lepereg az egész élete abban az utolsó percben, mielőtt örökre elhagyná ezt a világot. Egy gyorsított felvétel ez, ami valamilyen módon summázza az életünket, és felidézi bennünk az emlékezetesebb pillanatokat.
Egy ápoló szerint a legtöbb ember, aki a halálán van, főként megbánást érez a hála és az életében való megbékélés helyett, ami igencsak aggasztó!
Olvasd el ezt is: Stephen Hawking halála előtt egy utolsó figyelmeztetést intézett az emberiséghez
Bronnie Ware, egy ausztrál palliatív ápoló nyolc éven át dolgozott szorosan haldoklókkal, most pedig elárulja, mi volt az a néhány dolog, amit a páciensei a leggyakrabban megbántak életük utolsó napjaiban.
A megfigyeléseit a nő egy fantasztikus memoárban publikálta, ami azonnal meghódította a sikerlistákat. Könyvét, melynek címe „A haldoklók öt legfontosabb sajnálkozása – Egy élet, amelyet az elhunytak megváltoztatnak” több millió példányban vásárolták meg, ami nem meglepő. Beleolvasva, óriási tanulságokat rejt.
Íme, mi az az 5 dolog, amit valószínűleg mi magunk is megbánunk majd a halálunk óráján, ha nem változtatunk rajta időben!
» Dubajba ment tanárnőnek, hogy milliárdosok gyerekeit korrepetálja: „3 ezer dollárt kaptam, hogy megoldjam a gyerek házi feladatát”
» Hogyan figyelnek minket otthon: 10 eszköz, amelyen keresztül kémkedhetnek utánad!
» „A vőlegényem két nappal a lánykérés után lefújta az esküvőt, amikor megtudtam miért, összeomlott a családom”
» A gondolatok, amelyeket az Univerzumnak küldesz, elkerülhetetlenül visszatérnek hozzád
1. „Bárcsak lett volna bátorságom ahhoz, hogy önmagamhoz hű életet éljek, nem pedig azt, amit mások elvárnak tőlem” – egyszerűbb mások elvárásainak megfelelni, mint harcolni a sajátjainkért. Édesebb az elismerés, ha másoktól halljuk, mintha a saját vállunkat veregetnénk meg. És sokan bedőlnek ennek, teljesen akaratlanul, aztán mire rádöbbenünk, már túl késő lesz.
„Az egyetlen módja annak, hogy megtaláljuk a belső békét, ha hűek vagyunk a saját hivatásunkhoz, az álmainkhoz és a saját természetünkhöz” – írta Ware.
2. „Bárcsak ne dolgoztam volna olyan keményen” – ezzel se mondunk újat. Napjainkban könnyű keményen dolgozni. Akár megállás nélkül is robotolhatnánk, nem fognak hazazavarni a munkahelyünkről. Csakhogy így lemaradunk a szeretteink szülinapjáról, a gyermekünk iskolai szerepléséről, a magánéletünk mérföldköveiről.
3. „Bárcsak lett volna bátorságom kifejezni az érzéseimet” – nem egyszerű az érzéseinkről nyíltan beszélni, és vannak, akiknek ez még annál is nehezebben megy. Az viszont, hogy elfojtjuk őket, egy rakás kellemetlen eseményhez vezethetnek. Nem vagyunk őszinték sem magunkkal, sem pedig másokkal, és ez nincs rendjén.
„Ha sebezhetőek és őszinték vagyunk az érzelmeinkkel kapcsolatban, az összeköt minket másokkal, és lehetővé teszi számunkra, hogy megtapasztaljuk az igazi intimitást” – fogalmaz az ápolónő.
4. „Bárcsak kapcsolatban maradtam volna a barátaimmal” – napjaink állandó rohanásában lehetetlen időt szakítani másokra. Örülünk, ha hetente egy alkalommal eljutunk a szüleinkhez látogatóba!
Tapasztalatai alapján viszont Ware azt tanácsolja, tegyünk erőfeszítéseket annak érdekében, hogy fenntartsuk a baráti viszonyokat, és fektessünk energiát abba, hogy megőrizzük erősnek azokat. Egyébként magányosnak fogjuk érezni magunkat, és meg fogjuk bánni, hogy ezt (is) elengedtük.
5. „Bárcsak hagytam volna, hogy boldogabb legyek” – sokan csak akkor döbbennek rá, hogy valójában cseppet sem éltek, mielőtt meghalnának. Könnyű „meggyőznünk” magunkat a boldogságról, az agyunk könnyen elhiteti velünk, mire is van szükségünk. De megkérdeztük valaha is a szívünket?
„A boldogság egy választás, amit mindenkinek tudatosan és aktívan kell választania nap mint nap” – javasolja az ápolónő.
