Gyerekkorodból sok olyan pillanatot tudsz felidézni, amikor édesanyád szidott valamiért? Ha nagyon szigorú volt mindig hozzád, akkor nagyban befolyásolta a világlátásodat, a felnőtt életedhez való hozzáállásodat is.
Ha nem is szidott mindig, de sokat kritizált, vagy semmivel sem volt megelégedve, amit csináltál, akkor is mély nyomot hagyott benned. Próbáld megérteni, hogy miért lettél olyan, amilyen vagy!
Az anya-gyermek viszonyából származó gyerekkori traumák gyógyíthatóak, ne élj egész életedben maradandó sebekkel! Ne haragudj édesanyádra, ő úgy viselkedett veled, ahogy abban a pillanatban a legjobb tudása szerint tudott!
Ez a 3 legsúlyosabb trauma, amit egy túlságosan szigorú anya kiválthat!
1. Önbizalomproblémák
Ha édesanyád nagyon szigorú volt gyerekkorodban, állandóan kritizált és elégedetlen volt veled, akkor megtörténhet, hogy felnőttként is önbizalomproblémákkal fogsz küzdeni. Ha sokat kritizált azért, hogy hogy nézel ki, vagy hogy nem vagy elég jó valamiben, akkor nehezen fogsz tudni átlendülni ezen a bekategorizáláson.
Lehet, hogy édesanyád már nem kritizál, viszont te súlyos negatív jelzőkkel bombázod magad: “kövér vagyok”, “nem vagyok jó semmire”, “ezt én úgysem tudom megcsinálni”. Ha gyerekkorodban gyakran hallottad, hogy ügyetlen, vagy túlságosan félénk vagy, akkor el is hitted, és ma is így gondolsz magadra.
2. Kritizálsz másokat
Az, ahogy édesanyád beszélt önmagáról, és ahogy viszonyult más nőkhöz, erős hatással van a környezetedben lévő nőkkel való viszonyodra. Ha az életedben jelenlevő legfontosabb nő, vagyis az édesanyád állandóan kritizált másokat, akkor te is úgy fogsz viszonyulni a többiekhez. Ezt láttad, ez a minta, ebben nőttél fel. Ha rajtakapod magad, hogy reflexszerűen kritizálsz, itt az ideje, megszabadulnod ettől a rossz tulajdonságtól.
3. Szigorúan bánsz önmagaddal
Gyakran szabsz magadnak szigorú szabályokat, és, ha ezeket nem tudod betartani, mérges és csalódott leszel. Gyakran diétázol, vagy szigorúan kerülsz bizonyos élelmiszereket, betegesen rettegve attól, hogy el fogsz hízni?
Ha a válaszod igen, akkor azt jelenti, hogy egész életedben a gyerekkorodban keletkezett traumák miatt rettegsz attól, hogy elkövetsz valami “rosszat”. Az számít normálisnak, amit kisgyerekként megtanultál, vagyis, hogy sosem leszel tökéletes.
