Ha kicsit jobban belegondolunk, akkor az elmúlást, a halált nem nevezhetjük egy teljesen rossz dolognak, legalábbis, ami a saját életünket illeti, ugyanis a legtöbb ember nem attól retteg, hogy majd valamikor ő meg fog halni, hanem, hogy olyan valakit fog elveszíteni, aki számára nagyon fontos.
Az alábbi kisfilmben a brit születésű Alan Wilson Watts filozófus, író beszél a halál elfogadásáról.
Ki mondta, hogy örökké élnünk kell? Azzal, hogy ha rájönnénk az örök élet titkára, egyszerűen túlnépesedne a bolygó…szörnyű lenne, ha annyian élnénk egy helyen.
Ha úgy gondolkozunk, akkor egy ember halála értékelendő olyan szempontból, hogy helyet ad más ember életének. Egy újszülött egy teljesen új élet, új lehetőség kezdete is egyben.
A természetes folyamatok úgy lettek „kitalálva”, hogy ne legyen érdemes örökké élni, azért kell meghalni, hogy azután megszülethessen egy új élet, hogy átadjuk a helyünket egy új generációnak, amely remélhetőleg egy jobb világban fog élni.
Nem szerencsés az, ha mindenáron arra törekszünk, hogy meghosszabbítsuk az életünket. Ez mégis azért gyakori téma, mert egy olyan kultúrába születtünk, ahol a halál egy szörnyű dolog, és emiatt nagyon nehéz a feldolgozása is.
